– Lakóhelyünk eredeti, természetes állapotában löszgyep volt, ameddig a szem ellátott. Azonban ezek jóminőségű termőföldek is voltak és már 8000 éve mezőgazdasági munkát végeznek rajta. A tavaszi hérics, a bókoló zsálya, a csuklyás ibolya, a szennyes infű rokon növények, amelyek Magyarországon érik el elterjedésűknek legnyugatibb határát, hiszen tudvalévő, hogy dél-orosz és ukrán sztyeppéken teremnek a legnagyobb számban – mondta el Palcsek István, a Körös Maros Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület vezetője.
A növény veszélyeztettsége fokozott figyelmet igényel a természetvédelmi szakemberektől. 1935-ben vált a botanika számára ismertté a volgymenti hérics, akkor hazánkban még 15 élőhely folton volt megtalálható, ezek száma mára már 4 darabra csökkent. Ennek kiváltó oka a túlzott mezőgazdasági termelői munka és az állatgyógyászati célokra töténő felhasználás volt.
A Körös Maros Nemzeti Park kiemelt figyelmet fordít ezeknek az élőhelyeknek a megóvására. Kezelési terv alapján végzik a természetvédelmi feladatokat. Emberi segítség nélkül ezek a területek tönkre is mennének, ahol csúcsvirágzás idején 2000 tő bont szirmokat. Érdekesség még, hogy a növény kilenc éves korában virágzik először, ezért a sok virágot hozó tövek akár több tíz évesek is lehetnek. 1971-ben védett növénynek nyilvánították a '60-as évek végén a kipusztulás szélére sodródó virágot.
Galéria
