Varga Csaba: Nem akartam elhinni, hogy ez épp Szilárddal megtörténhetett

2024. március 7. 19:15 | Such Tamás

Megmásztam a gyilkos hegyet címmel tartott előadást Varga Csaba nagyváradi expediciós hegymászó, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) békéscsabai képviseletén. A program előtt beszélgettünk.

– Hogyan lettél hegymászó?

 – Tinédzser koromban egyre jobban megszerettem a természetet, a természetjárást, a hegyeket, és szép lassan belecsöppentem ebbe a világba. Szerencsére elég sok hegy van nálunk, és különböző célokat felállítva egyre magasabb szintre jutottam. Majd egyszer csak 2013-ban eljutottam az első nyolcezres tetejére.

 

 – Milyen körülmények uralkodnak ebben a magasságban, mert ott nyilván mást jelent 100 méter, mint itt a tengerszint fölött 90 méterrel?

– Mivel kevesebb az oxigén – ami tulajdonképpen az üzemanyagunk – sokkal fáradékonyabb az ember. Miközben a hegymászásban épp a magasság az igazi kihívás.

 

 

– Egy sikeres csúcsot követően kvázi vérszenet kapsz?

– Fogalmazhatunk így is: egy sikeres expedíciót teljesítve sokkal motiváltabb az ember, mint fordítva.

 

– Oxigén és magashegyi teherhordók, azaz serpák nélkül mászol.

– Hogyha az ember oxigénpalackot használ, akkor leredukálja a hegy magasságát, olyan mintha buborékban lenne a szervezet. Nem ugyanazt a környezetet éli át. Az igazi kihívás a magas hegyeken, hogy oxigénpalack nélkül érjen fel.

 

– Mi történik a szervezettel egy expedíció alatt?

– Főleg a csúcstámadáskor veszít a súlyából az ember, de a nagyon erős napsütés is szétégeti az ember arcát. De ez egy-két hét alatt helyrejön.

 

 

– Mi a legfontosabb élmény egy-egy út során?

– Az egész folyamat, míg odaér az ember, az ottani kultúra, nagyon szeretem a mászás folyamatát, önmagában a csúcstámadás az nagyon nehéz, de általában az ember utólag hajlamos arra, hogy elfelejti a nehézségeket. Amikor már leértél, az már pozitívként marad meg.

 

– Sokan azt hiszik, a csúcs, a csúcs, miközben úgy tudom, ugyanolyan nehéz visszaérni.

– Igen, a csúcsot követően úgy érzed, most már nagy baj nem történhet, és emiatt lefele hajlamos vagy kevésbé koncentrálni, pedig akkor is nagyon kell figyelni. Főleg úgy, hogy az erőd nagyrészét már elégetted az úton felfelé.

 

– Állítólag a katarzis nem mindig ott fönn áll be.

– Ha nagyon rossz körülmények vannak a csúcson – erős a szél, hideg van –, akkor nem igen tudod kiélvezni az örömöt, de előfordult, hogy nagyon szép időben érkeztem meg és akit tudtam, felhívtam.  

 

Galéria

 

– Tavaly akkoriban indultál, amikor a békéscsabai születésű Suhajda Szilárd tragédiája történt.

– Nem akartam elhinni, hogy ez pont Szilárddal megtörténhet… Eléggé megfontolt, kockázatokat nem vállaló hegymászónak ismertem. Az a baj, hogy ez mindenkivel megtörténhet, bármennyire is figyelsz. Nyilván óvatosabbá teszi az embert, ha bevallja, ha nem. Próbáltam a saját feladatomra koncentrálni.

 

– Akkoriban sokat támadták a hegymászókat.

– Ez az ő élete volt, így döntött. Nagyon sokszor jól döntött, visszafordult; valószínűleg úgy érezte, hogy meg tudja csinálni.

 

– Mi a következő célod?

– Valószínű egy újabb nyolcezres, de azt nem tudom, hogy hol, mikor.

 

További programok »

FEL