Érkezésemkor Kovács Ákos, a DÖK elnöke, s egyben útikalauzom (ezért van minden második kópián rajta) elmeséli, hogy az idei BIKT-en hét csoport működik, amelyekben 12 középiskola diákjai vannak szétszórva egyesével, maximum kettesével, hogy minél több ismeretlen üljön egymással szemben (a Petőfi Utcai Általános Iskolások voltak a kakukktojások.)
Így a diákok a DÖK-ös csoportvezetők segítségével egymás iskolájáról tanulnak, és ami nagyon fontos: lebontják a sztereotípiákat.
Kérdésemre, miszerint a műszaki iskolák mostanság is hátrányosabb helyzetűek-e, akárcsak 35 éve, rávágja: „Haj-jaj!”. Majd hozzáteszi: pedig jó néhányban a környék legmagasabb szintű képzése folyik. Példaként elmondja, hogy az egy ismerőse az egyik suliba nappali, míg egy másikba – hogy még többet tudjon – esti képzésre jár.
– Szántszándékkal a 7-10-es osztályokat céloztuk meg – folytatja –, mert az általános iskolások még egyáltalán nem, a 9-10-esek pedig épphogy ismerik a környező középiskolákat – azaz kevesebb az előítéletük.
Azt követően bemegyünk egy csoporthoz, ahol kör alakban ülnek a diákok.
Szövegmorzsák:
„Nálunk az egész évfolyamban csak két leszbikus van… Olyat is hallottunk, hogy drogosok és kockák vagyunk (a többiek nevetnek), természetesen vannak kockák, meg normálisak is…”
A következő teremben a petőfisek egy hosszú asztalnál ültek – ők voltak a legvidámabb csoport.
Galéria
A harmadik helyszínen egy körben álltak a gyerekek, akiknek a jobb mutatóujjuk épp, hogy csak a jobboldalán álló, fölfele fordított tenyerét érintette. Majd ha számolásra (3-2-1…), ki tudta húzni a mutatóujját, akkor nyert egy Tibi csokit benn maradt a karikában és az utolsó fej nyert.
Hazafele, egy BMW nem adta meg nekem az elsőbbséget a Gőzmalom téren.
Hogy mik vannak...
