Dudaszó, színes kiegészítők, mulatozás – manapság sokan így ünneplik a szilveszter estét, de korábban nem ez volt a jellemző. Régen a katolikusoknál a szilveszter egyik legfontosabb mozzanata a hálaadás volt, amikor összegyűlt a közösség és hálát adott az egész évért, a pap pedig felolvasta a statisztikai adatokat, hányan haltak meg, hányan születtek meg abban az évben. Összességében viszont a lakosság számára korántsem volt annyira fontos az új naptári év indulása, mint ma.
Harangozó Imre néprajzkutató szerint az a fajta felhőtlen, a fogyasztást előtérbe helyező mulatozás, ami manapság jellemzi a szilvesztert, egy-két évszázaddal ezelőtt még ismeretlen volt. A paraszt emberek körében ilyenkor hagyomány volt a pipázás, de leginkább az emlékezésé, az erőgyűjtésé, a közösségé volt ez az időszak.
– Egy sokkal bensőségesebb, befelé fordulóbb, a családot, a közösséget összehozó és azt megélő időszak volt ez, és egy picit a pihenésé is, hisz a parasztemberek tavasztól őszig a mezőn dolgoztak, ilyenkor télen volt csak egy kis idejük arra, hogy összegyűljenek – fogalmazott.
Az, hogy a lakosság az utcán önfeledten ünnepelje az újévet, a szocializmus időszakában vált divattá. Ugrai Gábor történész szerint 1956-ot követően, a Rákosi korszak után Kádárék már rájöttek, hogyha lazítanak a szabályokon, akkor a nép nem fog lázadni, így szép lassan az év végi mulatozás is megszokottá vált.
– 50 évvel ezelőtt, 1971. december 31-én és január elsején már konfettivel és dudaszóval üdvözölték az év végét Békéscsabán. Nagyon érdekes mondat jelent meg a korabeli Békés megyei újságban, azt írták, hogy az egy főre eső dudaszó meghaladta az előző évit, és ebben az időben szokás volt az is, hogy az emberek még levelezőlapot küldtek egymásnak év vége alkalmából – mondta.
Ugrai Gábor hozzátette, hogy Békéscsabán jónéhány emlékezetes esemény történt év végén, példaként említve az 1845-ös örökváltsági szerződést, vagy épp az 1927-es koronáról pengőre való váltást, de az 1989-es romániai forradalom is nagy hatással volt a város életére.
