A Gyulai Várszínház 63. évada egy rendkívül sűrű és nívós programsorozattal dübörög tovább. A mostani hétvége valójában a vajdasági művészek köré épül, hiszen a Zentai Magyar Kamaraszínház egymás után három különböző produkcióval is bemutatkozik a közönségnek.
Szombaton a várszínpadon Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájával, vasárnap pedig a kamarateremben egy érzelmes, Edith Piaf emlékét megidéző zenés esttel várják a nézőket Mezei Kinga főszereplésével. A hétvégi kulturális dömpinget azonban péntek este a népzenéé és a világzenéé volt a főszerep.
Felső polcon a népzenei örökség
A fesztivál névadója, Halmos Béla, a hazai táncházmozgalom egyik ikonikus elindítója és motorja, ezer szállal kötődött Gyulához, hiszen itt töltötte a gyermekkorát. Éveken át művészeti tanácsadóként segítette a várszínház munkáját. Elek Tibor, a várszínház igazgatója kiemelte: a rendezvény elsődleges célja az ő szellemi örökségének megőrzése és továbbadása az utókornak.
– Az elmúlt két-három évtizedben nagyon nagy rangja lett ennek a fesztiválnak. Nagyon komoly nép- és világzenekarok léptek már fel itt. Nyugodtan mondhatom, hogy a szakma egyik legrangosabb eseményéről beszélünk – hangsúlyozta a várszínház első embere.
Határfeszegetés tamburával
Péntek este a fesztivál első fellépőjeként a Csantavéri Mendicus Tamburazenekar lépett a kamaraterem színpadára. A formáció nem ma kezdte a szakmát: a bő két évtizede alapított, számos elismeréssel – köztük az Aranypálma-díjjal – kitüntetett együttes már tíz országban turnézott, és vitte hírét a délvidéki tamburazenének.
A zenekar vezetője, Vörös Róbert elárulta, hogy a péntek esti koncertre az Alföldi Régió legkülönbözőbb szegleteiből (Bácskától a Dunántúlig) gyűjtöttek össze egy csokorra való dallamot. Bár a formációból ezúttal sajnálatos, de érthető okokból (egy betegség és egy nászút miatt) hiányzott két tag, a megmaradt „nagy banda” így is fergeteges hangulatot teremtett.
A Mendicus különlegessége abban rejlik, hogy bátran mernek kockáztatni. Olyan tájegységek dalait is átültetik tamburára, amelyeket hagyományosan soha nem játszottak ezen a hangszeren. Nemrégiben a Hortobágyon nyertek kiemelt nívódíjat egy olyan hortobágyi csokorral, amit korábban senki sem szólaltatott meg tamburán.
– Mi szívből muzsikálunk, főleg fülhallás után tanuljuk a dalokat, de mindig kikérjük szakemberek véleményét is. A legfontosabb, hogy utánanézünk, a népdalok mennyire hiteles gyűjtőktől származnak. Igyekszünk megőrizni az ősi tisztaságot, de utána egy kicsit a magunk délvidéki szája íze szerint formáljuk, hogy a közönségnek és a zsűrinek is tetsszen – mesélte Vörös Róbert.
A fesztivál péntek este a Zentai Magyar Kamaraszínház Társulatának Nálunk felé című koncertjével folytatódott, amely a Kárpát-medence szinte teljes népzenei palettáját felvonultatta, méltó folytatást adva a vajdasági dallamoknak.
