Szerdán délután dr. Kádár Annamária, az MCC Fiatal Tehetség Programjának védnöke, a hazai mesepszichológia úttörő alakja érkezett a békéscsabai központba, hogy hasznos információkkal és tanácsokkal lássa el vármegye pedagógusait
A pszichológus kiemelte, hogy az embernek felnövekedése során meg kell küzdenie a külső és belső sárkányokkal, vagyis a külvilág kihívásai mellett saját félelmeivel, szorongásaival, kishitűségével, ellentmondásos érzéseivel, indulataival, vágyaival is, de a próbák alatt érik, fejlődik, válik egyre gazdagabbá a személyisége.
– Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása nem azt jelenti, hogy „kipárnázzuk" a világot gyermekek körül, és mindent megteszünk, hogy elkerüljék a negatív érzelmeket, hanem hogy segítünk ezeknek a megértésében, megélésében és a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját, de hamuban sült pogácsaként rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába – mondta el a szakember.
– Ha megvédjük a gyermekeket a kiábrándulásoktól, a fájdalmaktól akkor pont az ő rugalmas alkalmazkodóképességüket, reziliencia lehetőségét vesszük el tőlük. Amit hamuba sült pogácsaként odaadhatunk a gyerekeknek szülőként, pedagógusként azok a családi történetek, a személyes élettörténetek. Ezek is mesék, ám nem népmesék, hanem a személyes élettörténetünk. Ezekben átkeretezve találhatjuk meg a nehézségeket, és igazi erőforrásként fognak funkcionálni. Például az a jó önbecslésű és küzdőképességű gyerek és felnőtt, aki már el tudja mesélni a kudarctörténeteit, aki már nevetni tud a saját hülyeségein. Aki már közösség előtt is tudja vállalni a botlásait. És nem egy kikozmetikázott mesének lesz a főhőse, hanem a saját élettörténetének a főszereplője – fogalmazott dr. Kádár Annamária.
A pszichológus hozzátette: a tanárok dícsérettel tudják erősíteni a gyermekek szellemi és lelki fejlődését. Ezen belül megemlítette Carol Dweck fejlődéslélektani kutató tételét, amely szerint van korlátozott tudat és gyümölcsöző tudat. A gyümölcsöző tudat lényege, hogy nemcsak a teljesítményt értékeli a tanár, hanem az odáig vezető utat, ami teli van kudarctörténetekkel, de újrakezdésekkel is.
– Gondoljunk csak bele, hogy egy tehetséges gyereknek sem mindig egységes a teljesítménye, életútja. Sőt! Neki pont nagyon-nagyon nehéz a keretek közé illeszkedni. A pedagógusok ismerik a Pygmalion-hatás jelentőségét. Ez azt jelenti, hogyha hiszek abban a gyerekben, hiszem azt, hogy ő valahova el fog jutni, felövekszik az én lehetőségeimhez. A negatív Pygmalion-hatásnak is ezért óriási a hatása, ebben az esetben a tanult tehetetlenségben azonosul azzal a képpel, amit róla nyomatékosítunk a külvilág felé – fejtette ki a pszichológus.
