Egy, nem a programhoz kapcsolódó extrém intro vezette fel a műsort. Az Árpád sor felől, a Munkácsy hídra, nagyívben balra kanyarodva egy Renault Twingo sofőrje egy kicsit erősebben léphetett a gázpedálra, mert kisodródott és nagy csörömpölve hajtott fel a híd járdájára. Nyomban ki is durrant a két jobbszélső gumija. Személyi sérülés szerencsére nem történt.
(Héló, Békéscsaba! – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
És akkor a rezesek (ami nem egészen pontos, mert a gárdát egy basszer és egy dobos is erősítette, no és a táncos lányok)… „Na, kész vagytok?!!” – tette fel a kardinális kérdést Földesi Bálint, a csapat harsonása, frontembere és megkezdte magasfokú égését a show.
Baromi nagy popmixet kaptunk intrásan a fülkagylónkba. A nagy hollywoodi slágerektől – Beverly Hills-i zsaru, Szellemírtók – kezdve a latin zenén keresztül a Red Hot Chili Peppersig volt minden, mint egy kilencvenes évekbeli party DJ diplomatatáskájában.
(Zene nélkül mit érek én? – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Néha olyan dal szólt, amit az eredeti ruhájában nem biztos, hogy szívesen végighallgattam volna, de így sokkal bravúrosabb volt. (Nincs rossz nóta, csak gyengus hangszerelés.) Külön színfolt volt, amikor a pink táncosok néha belibbentek a fúvósok közé, vagy olykor-olykor helyi kisgyermekekkel a hónuk alatt gyújtották fel a deszkák előtti flaszterparkettet.
A menetrendet követően Létai Péter basszusgitárossal beszélgettem. Egy telefonbeszélgetést követően elmondta, otthonukban már armageddon van: a szél elvitte az udvarukon a vödröt meg mindent. A muzsikájukkal kapcsolatban pedig elmesélte, ezúttal egy ultra brutál koncert adtak. Mert nemrégiben szállt ki a gitárosuk, akinek a szólóit főként a tenor szaxis fia, az az Létai Izsó váltotta ki.
„Egyébként minden szülőnek javasolnám, hogy próbálja ki egyszer, hogy gyermekével játszik egy zenekarban. Semmihez sem lehet hasonlítani ezt az érzést” – de ezt már az együttes bioján említi meg.
(Balogh Benedek, Létai Izsó és Létai Péter – Fotó: behir.hu/Such Tamás)