A lap kiküldött tudósítója már a vasútállomáson megdöbbent azon, hogy milyen sokan megfordulnak ott, és az utasokat a „kis motorosvonat” és autók várták. Az újságíró a „hajdani lusta, eseménytelen életű” település helyett a „Délvidék új metropolisáról” áradozott: a széles Andrássy útról, a villanylámpa-sorról, az egymást követő autókról és a mindenhol megtalálható ártézi kutakról.
A főtéren megpillantotta a katolikus és az evangélikus templomot, a városházát, melyet éppen felállványoztak renoválás céljából. A Fiuméből „magyar nóták pengése” hallatszott ki, az itteni élet csendesnek és boldognak tűnt az idegen szemében.
A polgármester helyett, aki akkor Párizsban volt a városok találkozóján, Medovarszky Mátyás főjegyző nyilatkozott a lapnak. Ő a rövid várostörténeti ismertető után elmondta, hogy bár a város nem mondható nagyon gazdagnak, „földbirtoka csak mintegy ezer hold”, de a település tulajdonában van a Fiume Szálloda, a színház és több bérház is. A főjegyző beszámolt arról is, hogy Csabán „munkanélküliség alig tapasztalható”, hiszen a mezőgazdaságnak minden dolgos kézre szüksége van. A város kölcsönökből szerzett pénzt „útjavításra, iskolaépítésre, gőzfürdő építésére, villanytelep reorganizálására és a közvilágítási hálózat kibővítésére”.
A trianoni béke Aradot elszakította, helyét a környéken Békéscsaba vette át, így a közelben lakó gazdák itt szerezték be szükségleteiket. A 6 textilgyár, a 11 malom és a vasút, melynek köszönhetően „hat felől árad a pénz és a jólét a városba”, járult hozzá ahhoz, hogy a város „magához ragadja gazdasági téren a vezetést”.
Bár a lakosság majdnem fele szlovák volt, Békéscsabán sosem alakultak ki nemzetiségi ellentétek, sőt mindenki szabadon használhatta anyanyelvét. Mindezt az is bizonyítja, hogy a szlovák származású Medovarszky lehetett a város főjegyzője. A város kulturális téren is kiemelkedően teljesített, az Auróra Kört és a Városi Színházat a pesti polgárok is megirigyelhették volna.
A cikk végén egy Békéscsabáról kiinduló országos mozgalomról számolt be az Új Nemzedék tudósítója, mely szerint „vasárnap legyen tilos a szeszfogyasztás”, hiszen az alkohol „a vasárnap szentségét és méltóságát rombolja”. A lap bemutatta az érem egyik oldalát – a jobbat, de a következő cikkében az érem másik oldala következik. (Folytatjuk.)