Ribárszki Péter, Kondoros polgármestere beszédében úgy fogalmazott: büszkén emlékeznek a kondorosi művészre, aki ugyan külföldön lett elismert és neves művész, de büszkén vállalta egész életében magyar nemzetiségét és szülőföldjét. A városvezetés jövőbeni célja, hogy egy egész gallériát, muzeális kollekciót szenteljenek a néhai szobrászművész alkotásainak és így Békés vármegyében egyedüálló gyűjteménynek nyúthasson otthont Kondoros.
– Ez a szobor szimbólum és a helyi identitást erősítő eszköz is egyben. Kötelességünk Kondoros világhírű szülöttje, Kepenyes Pál szobrászművész szellemi örökségét ápolni és művészetét méltóképpen tisztelni – hangsúlyozta Závogyán Magdolna, kultúráért felelős államtitkár köszöntő beszédében.

Az 1926-ban született Kepenyes Pál előbb az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt. Szobrásznak készült, de életébe beleszólt a történelem: előbb mint osztályidegent rúgták ki, majd 1950-ben koholt vádak alapján tíz év börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték. A Rákosi-rendszer börtöneiben fiatalkori olvasmányélményei őrizték meg a józan eszét, tehetsége pedig itt is utat talált: kenyérbélből kezdett szobrokat készíteni, melyeket aztán az éhség miatt kénytelen volt megenni. 1956-ban szabadult, részt vett a forradalom utcai harcaiban, majd november 21-én elhagyta az országot, a hazáját, ahová majd csak a rendszerváltás után térhetett vissza. Mexikóba költözött, alkotásai a mexikói kultúrából, és magyar motívumokból is táplálkoznak. Napjainkban is Mexikó vezető képzőművésze, az ottani becsületrend birtokosa. A közép-amerikai országban számos köztéri szobra is látható.
Megyeri János szobrászművész - aki a Kepenyes replika megalkotója - a most felavatott kültéri alkotás kapcsán megjegyezte: hálás azért a munkafolyamatért, amit megérzése szerint az égiek is segítettek. Elmondása szerint volt már hasonló megbizatása, de igazán megtisztelőnek érezte a felkérést, mely a szakmai alázat új aspektust nyitotta meg előtte.