Kipattant az ágyból és olyan gyorsan készülődött, mint még soha. Egész kis lényét a várakozás vibráló izgalma járta át. Apa már dolgozni ment és az anyukája félmondata – „igyekezz... ja, és majd délután szülinapozunk...” – kicsit a kedvét szegte, de azért nem csüggedt.
Díszbe öltöztetett lelkéhez a szülinapi boldogságburkon át aznap nem jutottak el a csúfolódások, a robot-hideg szavak. Még az addig rettegett, legyőzhetetlen tűzokádó sárkány is riadt kisegérré zsugorodott az ő nagyfiúsága láttán.
Ebéd után egy rövid időre minden szempár rászegeződött, a csoporttársai még énekeltek is neki. Persze nem tudott elaludni, csak álmodozott. Elképzelte, ahogy apa, anya és ő kibontják az ajándékot, és együtt nevetnek, játszanak majd. Apa lehet, hogy még motorozni is elviszi egy körre, ahogy a múltkor megígérte, és biztos fociznak egy kicsit.
Cammogott a délután. Minden ajtónyitásnál ugrásra készen kapta fel a fejét, nem tudott a többiekre vagy a játékra figyelni. Aztán egy idő után már nem mert az ajtóra nézni... Csak hárman maradtak a csoportban, mikor végre meghallotta az anyukája hangját. Átrepült a szobán és anyja nyakába csimpaszkodva kapkodta a fejét, hogy felfedezze végre, hol lehet az apukája.
Csalódottan vette tudomásul, hogy édesapja nem jött. Hazaballagtak az anyukájával, aki beszélt, beszélt. A kisfiú viszont csak ezt a két mondatát visszhangozta magában: „...csak akkor ér haza, amikor már alszol. Tudod, értünk dolgozik, hogy mindenünk meglegyen”.
Kis szobájában egy nagy lufi várta ötös számmal az oldalán, az asztalán pedig csomagok sorakoztak. Kibontogatta, a mesekönyvet a polcra, a kisautókat a szekrényébe pakolta, az édességeket félretette, a dinós pizsama láttán kicsit még mosolygott is, majd csendben megvacsoráztak az anyukájával. Kapott egy szelet tortát, rajta gyertyával, amikor elfújta a gyertyát, azt kívánta, hogy bárcsak...
Csak egy-két falatot evett a tortából, aztán megfürdött egyedül, mert már olyan nagyfiú, és várta az esti mesét. Anyukája hazahozott egy nagy munkát, így most sem volt idő arra, hogy együtt találjanak ki valamit, pedig nagyon szerette, amikor közösen szőtték a mese fonalát. Laptopon nézte meg ezredszerre is a kedvenc rajzfilmjét.
Már majdnem aludt, mikor az apukája hazaért. A jó éjt puszinál a kisfiú halkan a fülébe súgta: „Apa, ne oltsd el a lámpát! Úgy félek a sárkánytól!”
