Malakológusokból azonban mindig kettő van. Ugyanis Kovács tanár úrnak volt egy kollégája, a szintén kémia szakos dr. Domokos Tamás (a Közgében DDT-nek becézték), akivel a hetvenes évek elejétől a kilencvens évek közepéig együtt dolgozott.
Domokos Tamás a közelmúltban töltötte be a 80. életévét. A 2024. november 21-én megjelent Csabai Mérleg 10. oldalán Váncsa Klára természettudományos muzeológus azt írja, „Domokos Tamást 1975-ben summa cum laude minősítéssel kolloidkémiából doktorrá avatták. Harminc évig pedagógusként dolgozott, négy évig a sarkadi Ady Endre Gimnáziumban, 26 évig Békéscsabán, a Közgében, a mai Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum és Kollégiumban.
A tanítás mellett közel 30 évig foglalkozott a puhatestűek kutatásával. A Munkácsy Mihály Múzeumban létrehozott egy több mint 15 000 tételes malakológiai gyűjteményt.
(Forrás: Váncsa Klára)
2017 óta Budapesten él. Néhány évig Budán és a Balaton déli partján folytatott malakológiai kutatást. Nagyon sok értékes és érdekes fajt gyűjtött mentorával, a szintén malakológus dr. Kovács Gyulával együtt. Gyűjtései során számos új fajt is talált. Két szárazföldi csigafajt neveztek el dr. Domokos Tamás malakológusról: Alopia subcosticollis tamasorum (Szekeres 2007), Agardhiella domokosi (Subai, 2011).
A Wiki királynő szerint világviszonylatban egyedülálló a Munkácsy Mihály Múzeum dobozi pikkelyescsiga (fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000 Ft) és bánáti szalagos csiga (eszmei értéke: 10 000 Ft) kollekciója. A Kárpát-medencében (Zempléni-hegység, Erdélyi-szigethegység) őshonos dobozi pikkelyes csigát (Hygromia kovacsi/Kovacsia kovacsi) dr. Kovács Gyula békéscsabai kutató találta meg, s róla nevezték el 1972-ben.
No de ki volt Kovács Gyula? Domokos Tamás In memoriam Kovács Gyula (1932-1996.) című dolgozatában leírja, „Dr. Kovács Gyula európai hírű malakológus és tanár halála a 1996-os nyár legszívszorítóbb híre volt kollégái, barátai, tanítványai és ismerősei számára.
1932-ben született Békéscsabán, tisztviselő családban. Középiskolás korában aktívan bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, és kitűnt társai közül biológiai és kémiai ismereteivel. A szülők származásuk miatt nem gondolhattak arra, hogy frissen érettségizett fiukat – kívánságának megfelelően – az orvosi pályán indítsák el. így Kovács Gyula a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán ösztöndíjasként végez, mint biológia-kémia szakos tanár 1955-ben.
(Kovács Gyula – Forrás: Domokos Tamás)
1960-ban ledoktorál Somogy-Csurgó és környéke Molluscafaunája című disszertációjával. 1968 januárjában a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolába (Közgé) került saját kérésére. Osztályfőnöki munkája mintaszerű volt, tanítványai rajongással szerették, s egyszerűen csak Drökinek becézték egymás közt. Ebben az iskolában 24 évet tölt el az 1992-ben bekövetkező nyugdíjazásáig.
Természetesen doktorálását követően sem szakít tudományos tevékenységével. Haláláig 38 publikációja jelent meg a malakológia tárgyköréből. 1975 és 1980 között a legtermékenyebb, hiszen 13 dolgozatot jelentet meg. Dolgozatainak közel fele szerzőtársas, ami arról árulkodik, hogy a gyűjtést és a cserét mindennél fontosabbnak tartotta. Közel 17 000 tételes – az országban egyedülálló – puhatestű-gyűjteményt alakított ki 200-250 csere lebonyolításával.
1979 és 1981 között a Munkácsy Mihály Múzeumban részfoglalkozású muzeológusként is dolgozott. Kézírása bámulatosan kalligrafikus volt, rendkívüli egyénisége pedig mindig derűt varázsolt és jó hangulatot teremtett környezetében. Ritka élmény volt őt kuplét énekelve látni és hallani saját zongorakísérettel. Optimizmusa egyéni és utolérhetetlen volt.
Meglévő betegségeiről mélyen hallgatott, hogy megkímélje családját és környezetét. Furcsa módon, szinte mindenre telt idejéből. Mindig etikus és gerinces volt. Szélsőséges politikai áramlatok között is hű maradt elveihez. Talán ez utóbbi emberi tulajdonságai azok, amelyeket magunkévá kell tenni ahhoz, hogy napjaink értékhullámzásának közepette is nyugodt szívvel hajózzunk be abba a révbe, amelybe már dr. Kovács Gyula 1996. július 22-én megérkezett – fogalmaz Domokos Tamás.”
Dobozi pikkelyescsiga – Fotó: Deli Tamás
E sorok íróját noha Kovács Gyula nem tanította – ellenben Domokos Tamással –, de egyszer volt szerencséje a tanár úrhoz, aki helyettesítőként jött be az osztályához. A teremben egész véletlenül volt egy zongora, és ha már volt, akkor eljátszotta és elénekelte a Hobo Blues Bandtől a Túl az Óperenciánt.
Óriási sikere volt.
