A társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultság egyik feltétele, hogy az igénylőnek vagy a jogszerzőnek törvényben meghatározott szolgálati idővel kell rendelkeznie. Például az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultságot legalább 20 év szolgálati idő megszerzése alapozza meg.
A biztosítással járó jogviszonyon (munkaviszony, egyéni és társas vállalkozói jogviszony, megbízási jogviszony, őstermelő, stb.) túl szolgálati időként figyelembe vehető például a felsőfokú oktatási intézményben, nappali képzésben folytatott tanulmányok 1998. január 1-je előtti időtartama, továbbá a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a GYOD, a GYES folyósításának ideje, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.
Ugyanakkor nem lehet szolgálati időként elismerni azt az időszakot, amely alatt az igénylő biztosítása szünetelt, és nyugdíjjárulék-fizetés sem történt, továbbá az egyéni és a társas vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre nyugdíjjárulék tartozása van.
A szolgálati időt fő szabályként a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell figyelembe venni. Ezen túlmenően a szolgálati idő fennállása a foglalkoztató által kiállított egykorú okirattal, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, illetve egyéb hitelt érdemlő módon, tanúk nyilatkozatával is bizonyítható.
Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik. Lényeges, hogy a jogosultsági idő nem azonos a szolgálati idővel, így például a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama szolgálati idő, de nem minősül jogosultsági időnek.
Dávid Ferenc főosztályvezető
Békés Megyei Kormányhivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály
