A farkas kisebb testű, mediterrán elterjedésű rokona az aranysakál a II. világháborút követően mintegy öt évtizedre eltűnt hazánk területéről. A „vörös könyves”, kipusztult faj első példányai az 1990-es években kezdtek el ismét megjelenni az ország területén. Dél-Európából északi irányba terjeszkedve szélsebesen hódították vissza egykori élőhelyeiket.
Ez az első látásra rókára hasonlító, de inkább sárgás-szürkés bundájú, hosszabb lábú, rövidebb farkú kutyaféle ragadozó igazi túlélő. A rókával ellentétben nemcsak magányosan vadászik, hanem falkában összedolgozva nagyobb vad elejtésére is képes. Étlapján rágcsálók, madarak, mezei nyulak, sünök, kétéltűek, hüllők, őzek, vaddisznó és szarvasfélék is szerepelnek. Az aranysakál szívesen fogyaszt növényi táplálékot, hullott gyümölcsöt is és a dögevés sem áll távol tőle.
Alapvetően éjszakai, rejtőzködő életmódot folytató állat, ezért a természetben csak ritkán figyelhető meg. Élőhelyein jellegzetes éjjeli üvöltése árulja el a falka, vagy a magányos sakál hollétét.
A Körösvölgyi Állatparkban viszont bárki testközelből figyelheti meg ezt az érdekes állatfajt. A bemutatóhelyen két kanból és egy szukából álló sakálfalka él. A falkában május végén nagy esemény történt. A szuka a kifutóban több méter mélyre nyúló, „L” alakú kotorékot ásott, ahol világra hozta három kölykét. Az azóta eltelt több mint egy hónap alatt a vakon érkező, aprócska kölykök szeme kinyílt, az anya szorgalmasan szoptatta őket, így a sakálcsemeték szépen cseperedtek, erősödtek. Óvatosságukat mindinkább legyőzi a felfedező ösztön és egyre többször kandikálnak ki kíváncsi szemekkel a kotorék bejáratán.
Mivel a kölykök felcseperedve más állatkertbe kerülnek majd, így mindenkit biztatunk ebben a néhány hónapban, látogasson el a Körösvölgyi Állatparkba, hogy az aranysakál kifutónál időzve, megfigyelhesse az állatpark legifjabb lakóit.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
