A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vasárnap nyilvánosságra hozta zászlóvivők nevét: döntése értelmében Cseh László úszó és Mohamed Aida tőrvívó viszi a tokiói megnyitóünnepségen a magyar zászlót. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) még 2020 márciusában határozott arról, hogy szakít az eddigi hagyományokkal, és lehetőséget ad arra, hogy minden országot egy női és egy férfisportoló képviseljen a megnyitón – ezzel párhuzamosan a tagországait ösztönözte arra, hogy éljenek a lehetőséggel. A MOB ennek megfelelően cselekedett, és két, a sportágában meghatározó versenyzőt kért fel a feladatra.
Cseh László az ötödik olimpiájára készül, s eddig mindegyikről éremmel tért haza. Még nem volt húszéves, amikor Athénban bronzérmet szerzett négyszáz vegyesen, majd következett az emlékezetes pekingi olimpia, ahol ha nincs a földönkívüliként is emlegetett Michael Phelps, a magyar klasszis talán három arannyal gazdagodik – Cseh 200 pillangón, 200 és 400 vegyesen és az amerikai ikon mögött végzett. Négy évvel később Londonban 200 vegyesen ért oda a dobogóra: harmadik lett. Rióban pedig részese volt annak a sporttörténelmi pillanatnak, amely sokaknak azonnal eszébe jut a 2016-os játékok kapcsán – száz pillangón hármas holtverseny alakult ki a második helyen, a dobogó középső fokára így egyszerre lépett fel a világ úszósportjának három meghatározó alakja: Michael Phelps, a dél-afrikai Chad le Clos és Cseh László. Cseh Tokióban 200 vegyesen indul, és már bejelentette, hogy az ötödik olimpiája egyben pályafutása utolsó versenye is lesz.
– Amikor felmerült, hogy én vihetem a zászlót, át kellett gondolnom. Még egyszer sem vettem részt nyitóünnepségen, mert másnap vagy az azt követő napon mindig versenyeztem már, illetve a "szereplési vágyam" sincs meg. Sokat gondolkodtam rajta, átbeszéltem a feleségemmel, és rájöttem, ez egy olyan óriási megtiszteltetés, hogy elfogadom a felkérést. Az olimpiát követően visszavonulok az aktív versenyzéstől, így nagyon szeretnék Tokióban örömmel úszni. Célom, hogy úgy fejezzem be a pályafutásomat, hogy még egyszer utoljára odatettem magamat – árulta el Cseh László.
Mohamed Aida Atlanta óta tagja a magyar olimpiai csapatnak – a tőrcsapat tagjaként egy negyedik helyezéssel nyitotta ötkarikás szerepléseit 1996-ban Solti Antal tanítványa (egyéniben nyolcadik lett). Sydney-ben egyéniben a hetedik, a csapattal a hatodik helyen végzett. A 2004-es athéni olimpián újra negyedik lett, ezúttal egyéniben, majd négy évvel később Pekingben megint kevéssel maradt le a dobogóról – akkor a tőrcsapat tagjaként végzett a negyedik helyen. Londonban és Rióban egyaránt az egyéni verseny második fordulója jelentette számára a végállomást.
– Hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehetek az egyik zászlóvívő. Elképesztően boldog vagyok, a hír hallatán a könnyeimmel küszködtem – ez az egyik legnagyobb dolog egy sportoló számára. Felemelő érzés végigsétálni a stadionban, miközben tudjuk, hogy az egész világ ránk figyel. Hat olimpián vettem eddig részt, szinte mindegyik nyitóünnepségen ott voltam. Egy-egy ceremóniát hosszú várakozás előz meg, sok időbe telik, mire eljutunk a vonulásig, de amikor az ember belép a tömött stadionba, az egy olyan katartikus élmény, amely mindenért kárpótol. Az, hogy ezúttal a zászlót is vihetem, számomra felér egy aranyéremmel. Ugyanolyan elszántan és hasonló izgalommal készülök a hetedik olimpiámra is, mint a legelső alkalommal – mondta a felkérést követően Mohamed Aida az olimpia.hu-nak.
Mohamednek hetedik olimpiája lehet a tokiói, ehhez az kell, hogy a csapatversenyek során szerephez jusson, hiszen bevethető tartalékként utazik Japánba. Magyar sportoló még sohasem szerepelt hét olimpián: Gerevich Aladár kardvívó és Gádorfalvi Áron vitorlázó hat ötkarikás versenyen indult korábban.
Magyar zászlóvivők a nyári játékokon
1908, London: Mudin István (atlétika)
1912, Stockholm: Rittich Jenő (torna)
1924, Párizs: Toldi Sándor (atlétika)
1928, Amszterdam: Egri Kálmán (atlétika)
1932, Los Angeles: Bácsalmási Péter (atlétika)
1936, Berlin: Bácsalmási Péter (atlétika)
1948, London: Németh Imre (atlétika)
1952, Helsinki: Németh Imre (atlétika)
1956, Melbourne: Csermák József (atlétika)
1960, Róma: Simon János (kosárlabda)
1964, Tokió: Kulcsár Gergely (vívás)
1968, Mexikóváros: Kulcsár Gergely (vívás)
1972, München: Kulcsár Gergely (vívás)
1976, Montreal: Kamuti Jenő (vívás)
1980, Moszkva: Szivós István (vízilabda)
1988, Szöul: Vaskuti István (kajak-kenu)
1992, Barcelona: Komáromi Tibor (birkózás)
1996, Atlanta: Szabó Bence (vívás)
2000, Sydney: Kőbán Rita (kajak-kenu)
2004, Athén: Kovács Antal (cselgáncs)
2008, Peking: Kammerer Zoltán (kajak-kenu)
2012, London: Biros Péter (vízilabda)
2016, Rio: Szilágyi Áron (vívás)
Forrás: nemzetisport.hu
