Mert úgy kezdtek el sportolni gyerekként, úgy dolgoztak a felkészülés alatt, úgy indultak el Tokióba és végül úgy versenyeztek, hogy az tényleg az ő napjuk legyen és mindent kiadjanak magukból.
Szinte pillanatok alatt eltelt ez a két hét. Mintha csak tegnap lett volna Szilágyi Áron kiváló menetelése és történelmi, harmadik aranyérme és már véget is értek a tokiói játékok. Pedig újra lehetett ébresztőt állítani és hajnalban szorítani a mieinknek, majd aztán egy erős kávéval indítani a napot, hogy a délelőtti események követése mellett a munka is menjen a szerkesztőségben.
Az 1996-os, atlantai olimpiát idézték fel ezek a napok, nyolcéves gyerekként az volt az első világverseny, amelyet már felfogtam ésszel és éjszakánként is szurkoltam a mieinknek! Akkor persze még én is nagyobb csalódásként éltem meg egy-egy ezüstérmet vagy vereséget, de ahogy felnőttem olimpiáról olimpiára, láttam, érzékeltem, felfogtam, hogy mennyi áldozatot hoznak ezek a sportolók. Újra és újra rádöbbenek, hogy milyen szenzációs eredmények születtek a hat csodálatos aranyérem mellett is! Mert olimpikonjaink azért dolgoztak éveket, évtizedeket, hogy azon a bizonyos napon tényleg nagyon jó teljesítményt nyújtsanak!
A már említett kardozó klasszisunk egyetemi tanulmányai mellett jutott el sorozatban harmadik olimpiai aranyérméhez, Milák Kristóf hónapok óta úgy készült, hogy 200 pillangón le kell győznie mindenkit, mert ő a legjobb, de ezt abban a két percben kell bizonyítani, Kopasz Bálint pedig a magánéletét és a bulikat kizárva jutott fel a csúcsra. De tényleg nemcsak az aranyérmesekről lehet ódákat zengeni, mert az első olimpiáján szereplő Siklósi Gergely párbajtőröző is mosolygósan nyilatkozott az elveszített döntő után és még motiváltabban várja a következő világversenyeket. Vagy a magyar tengerről, a Balatonról induló vitorlázó Berecz Zsombor, aki talán pályafutása legvégén jutott el a csúcsra, az olimpiai dobogóra!
És az értékes helyezéseket elérő sportolóink is számos csodát varázsoltak a magyar szurkolóknak! Így az első mérkőzésén megsérülő Márton Anna, aki mégis végig küzdötte és vívta a napot. A szintén 4. helyen végző hegyi kerékpározó Vas Kata Blanka 19 évesen egy olyan sportágat mutatott be a sportrajongóknak, amelyet talán csak hírből hallhattunk eddig! A 34 esztendősen a fiatal titánokkal megküzdő, elképesztő mélységeket is megjáró Verrasztó Dávid, aki pár századdal maradt le a bronzéremről. Vagy Cseh László, aki ötödik olimpiáján is döntőt úszhatott és keltett fel százezreket a hajnali 4-kor induló fináléjára! És tényleg hosszan lehetne sorolni a neveket, mert szerencsére lesz mit elraktározni erről az ötkarikás játékokról is.
Mert az az ő napjuk volt, legyen az bármelyik az elmúlt két hétből! Mert éppen a mai, az olimpia utolsó versenynapja Nagy Viktor napja volt, a kapus két nappal az elődöntőben elszenvedett vereség után, pályafutása utolsó mérkőzésén nagyszerűen védett, csapatával kiharcolta a harmadik helyezést és feltette a koronát eredményes pályafutására! Talán egy picit belesűrítve egy mérkőzésbe, pár percbe azt, hogy mit is jelent a sportolóknak az olimpia…
Csodálatos tizenhat nap volt ez Tokióban, köszönjük! Ráadásul ezúttal nem négy, hanem csak három évet kell várni Párizsig!
