A forradalom leveréséhez fűződő állomásokat is végigjárták az emlékezők Békéscsabán. A Tisztelet Menetén korábban meglévő, és a hatvanadik évforduló alkalmából állított új emlékhelyeket is avattak.
A rendőrség operatív osztálya, és az ÁVH egykori épületeire is emléktábla hívja fel mostantól a járókelők figyelmét. Az ünnepségre eljöttek olyanok is, akik saját tapasztaltból is tudták, mik történtek e falak között. Selmeczi László alig múlt tizenhat éves, amikor közel két hónapot kellett az Államvédelmi Hatóság fogdájában eltöltenie, a bűne az volt, hogy röplapokat osztogatott. „Szerencsére engem csak pofonokkal próbáltak jobb belátásra bírni. Hát ez akkor nem sikerült” – meséli, hozzátéve, hogy ezután még közel egy évet kellett börtönben és munkatáborban töltenie.
Sokakban még ma is élnek a fájó emlékek, a sebeket csak lassan gyógyítja az idő. Van, aki akkor hagyta el otthonát, és azóta sem tért haza.
A békéscsabai események viszonylag békés mederbe terelésében nagy szerepe volt a város ma már díszpolgárának, Fekete Pálnak, aki akkor a megyei forradalmi bizottság elnöke volt. Az oroszokkal való tárgyalásainak köszönhető, hogy nem volt még több áldozata a forradalomnak a megyeszékhelyen. Pali bácsi úgy fogalmazott, a világ bátran ma is odafigyelhet a sokszor lenézett, kisemmizett, becsapott magyar népre, és oda is kell hogy figyeljen, hogy szabadságot tanuljon tőle.
A Tisztelet Menetén az egykori események felelevenítéséhez és mélyebb megértéséhez a Jókai Színház színművészeinek előadása járult hozzá.
