2016-ban az egy főre jutó vásárlóerő 1,2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein. A falvak, városok, megyei jogú városok és a kerületek között nagy eltérések voltak, a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 3 millió forint volt a különbség - írja a Portfolio a GKI kutatására hivatkozva. A cikk leszögezi: az elmúlt hét évben a vásárlóerő ott nőtt inkább, ahol korábban is magasabb volt.
Az életminőség egyik fontos szegmense a vásárlóerő. Minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, s egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatót tud fenntartani egy-egy település. Ezek pedig önmagukban is növelik a foglalkoztatást, ami tovább javítja az életminőséget.
A GKI számítása szerint 2016-ban az egy főre jutó vásárlóerő 1,2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein. Azonban a falvak, városok, megyei jogú városok és a kerületek között nagy eltérések voltak (a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 3 millió forint volt a különbség).
Az egy főre jutó vásárlóerő 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem, míg 558 településen 800 ezer és 1 millió között volt az átlag. 1-1,2 millió forint volt 895 településen és a VII. kerületben, míg átlagos, 1,2-1,4 millió forint volt, 787 településen és 4 kerületben. Átlag feletti 1,4-1,6 millió volt 442 településen és 6 kerületben. Kiemelkedő 189 település és 12 kerület helyzete, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő.
Az ábrán jól látható, hogy elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatóak az átlag feletti vásárlőerővel rendelkező települések, míg a szegényebb települések Észak-Kelet-Magyarországon, és Dél-Magyarországon voltak.
A 2016-os helyzetképet árnyalhatja, ha a hét év alatt végbement változásokat is megvizsgáljuk: vajon a szegényebb települések felzárkózóban vannak vagy leszakadóban? Ezért a GKI megvizsgálta a 2009-2016-os évek közötti vásárlóerő változást is.
A vásárlóerő változás - az inflációt nem számítva is! - negatív volt 55 településen és a XIX. kerületben, míg 156 településen és 4 kerületben stagnált. Ezek voltak azok, amelyek számára negatív változást hozott az elmúlt évek jövedelemnövekedése. 677 településen és 2 kerületben átlag alatti 15-30%-os nominális vásárlőerő gyarapodás ment végbe.
Átlagos (30-45%-os) emelkedés 1218 településen és 7 kerületben volt megfigyelhető, míg 967 településen és 6 kerületben átlag feletti, 45-80%-os volt a jövedelembővülés. A maradék 78 településen és 3 kerületben kimagasló, 80% feletti vásárlőerő gyarapodás volt. A két ábrát összevetve látható, hogy ahol 2016-ban magas volt az egy főre jutó vásárlóerő, rendre ott volt a legnagyobb a változás is, tehát a gazdagabb települések előnye tovább nőtt, míg a szegények egyre jobban leszakadtak.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. a települések vásárlóerejét (teljes jövedelem) a 2009-2016-os évekre a NAV és a KSH megfelelő adatsorainak (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások, stb.) felhasználásával készítette el.
Forrás: Portfolio
