A hajdani sárréti mocsarak helyén kialakított Biharugrai- és Begécsi-halastavak hazánk egyik kiemelten fontos vízimadár-vonuló és telelőhelye, a Ramsari Egyezmény jegyzékében is szerepel. A közelben található mocsarak, vizes élőhely-rekonstrukciók, a használaton kívüli tómedrek nádasos, magassásos társulásai mellett erdőfoltok, szikes pusztai gyepek teszik még mozaikosabbá a tájat. A madárvilág számos vonuló és itt telelő tagja talál a Kis-Sárréten ideális táplálkozó- vagy pihenőhelyet.
Minden évben több tízezer vadlúd és réce pihen meg itt őszi és tavaszi vonuláskor, de szép számmal találkozhatunk áttelelő madarakkal is, ha egy téli sétát teszünk a környéken. A legnagyobb tömegű vegyes vadlúdcsapat túlnyomó része nagy lilik illetve nyári lúd. Ha kicsit több időt szánunk a hangos csapat megfigyelésére, láthatunk köztük kis liliket is, mely a ritkább fajok közé tartozik. Igazán kiváltságosnak érezhetjük magunkat, ha sikerül megpillantanunk a ritkaságnak számító vörösnyakú ludat.
Szintén sokszínű a récék csoportja, nagy részük tőkés réce, de kontyos, illetve kanalas récék is képviseltetik magukat, körülbelül ezres nagyságrendben. Kisebb példányszámban ugyan, de előfordulnak fütyülő, kendermagos, nyílfarkú és kontyos récék, de láthatunk barát- és kercerécét is, melyek tollazata a tél folyamán egyre pompásabbá válik, hiszen lassan nászruhát öltenek.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
