Az ex-vállalkozóval a program előtt tegeződve beszélgettem.
– 1994 végén kezdődött Budapesten az Utcai Harcosok Bajnokság. A második etapot 1995 márciusában épp Békéscsabán, a városi sportcsarnokban rendeztétek. Honnan jött az ötlet ehhez a rém népszerű kezdeményezéshez?
– Fiatal korunkban állandóan azon vitatkoztunk, hogy ki a legjobb: a bunyós, a birkózó vagy a cselgáncsos? Én még olykor azt is mondtam a haverjaimnak, hogy az „Én apukám megverné a Papp Lacit is!”. Majd jóval később, a kilencvenes évek elején Növényi Norberttel felvázoltuk kvázi ennek a gladiátortornának a szabályait, de végül egyedül fogtam bele. Majd az egész országot bejártuk, és mindenhol teltház fogatott. Úgy gondolom, megelőztük a korunkat.
– Az UFC-t.
– Igen, az MMA-t, ami ma is azokkal a szabályokkal zajlik, amivel akkor mi dolgoztunk. Annyiban különbözik az MMA, hogy ott a harcosok órákig birkózhatnak, míg nálunk maximum 20 másodpercig. Valószínűleg azért, mert mindannyian bunyósok voltunk: a bírók, Bunyós Pityu, Schubert Feri, Bacskai Imi stb. Menet közben mindig változtattunk a szabályokon, hogy mitől lehet egy-egy meccs sokkal érdekesebb. Például kitaláltuk, hogy ne legyen menetidő.
– Nekem az első etapok talán azért voltak érdekesebbek, mert igazi kocsmabunyósok szálltak ringbe: Békés réme, Apácai villám, akik ezerrel kenték a parasztlengőket. Akkor még kevés profi indult. Majd év közben bekapcsolódtak – hogy haza beszéljek – a megyei kyokushinkaiosok is: Gabnai Csabi, Kósa Gabi, Niedermayer Zsolti, Lechner Zsolti. (Gabnai és Lechber a saját súlycsoportjában országos bajnok lett.)
– Nemrég telefonált Lechner Zsolti, hogy ma nem tud jönni, de meghívott hozzájuk holnap egy reggelire. Oda viszont én nem tudok menni, mert 10 órára már Párkányban kell lennem. Három napig ott leszek a Simon-Júda Napi Vásáron; a Viszkissel leszek egy folyosón.
– Jó csapat.
– Azért az utcai harsok elején is volt már jó néhány nemzetközi bajnok: Filó Andor, Kunkli Tivadar.
– Érdekes, a ’90-es évek olyan sűrű volt, hogy azok a nevek még ma is ütnek.
– Igen; a világbajnok Sárközi Robi Szegedről ma is nagyon sok kiváló versenyzőt nevel.
– Könyvbemutatóra érkeztél. Hány könyvet írtál eddig?
– A hatodikat, amit az ügyvédemmel, dr. Szikinger Istvánnal, a maffia ügyvédjével írtam közösen (Maffia ügyvédje voltam). A kötetben azokat a nagy ügyeket írtuk meg, amelyeket ő védett. Többek között Portik Tamásét, Budaházi Györgyét, Sztojka Ivánét, aki a Kozma-gyilkosságban volt benne vagy az enyémet. Egyébként az első három kötetemet sehol sem lehet kapni, csak moly.hu-n vagy árveréseken. Érdekes, az első könyvem, a Maffia életre-halálra anno 329 forintba került, most 30 ezer alatt sehol nem lehet megkapni.
– Pláne, ha dedikált példány.
– Akkor nyilván drágább, de abból elég kevés volt. Most is roadshow-zom, ahova meghívnak, viszem a Keresztapa börtönbent, a Mr. Tasnádit – az egy nagyon ütős könyv – és az előbb említett Maffia ügyvédje voltamot.
– A megjelenés előtt ügyvédekkel átnézed a kéziratot?
– Nem, eddig egynek sem adtam oda; amúgy a fiam ügyvéd, ő át szokta nézni. Nem félek én senkitől, főleg jogi ügyekben. Mit tudnak velem csinálni? Egy vagyontalan kisnyugdíjas vagyok.
– Nos, hamarosan a kisnyugdíjasnak könyvbemutatója lesz. Általában mit kérdeznek az érdeklődők?
– Eleinte óvatosabbak, meg vannak illetődve. De hát én már ebben pofi vagyok és megindítom a beszélgetést. Például azt mondom nekik, hogy „Látom, te kérdezni akarsz…”.
– Melyek a visszatérő kérdések?
– Mennyi volt a legtöbb pénz életemben.
– Mennyi?
– Hát sok. Vagy milyen volt a legjobb autóm.
– Vagy hány nőd volt?
– Számtalan.
– Don Johnson egyszer azt mondta, legalább ezret ismert.
– Na jó, én annál többet.
– A keresztapa kifejezés honnan jött?
– A sajtó találta ki. Alapvetően nekem tetszett a kamáslis cipő, csíkos öltönyös miliő. Olyan voltam, mintha egy divatlapról léptem volna ki. De ez saját kútfőmből fakadt, és én akkor még nem láttam a Keresztapa című filmet. Egyébként sokszor hasonlítottak John Gottihoz, aki egy olyan keresztapa volt, aki szintén szerette a külsőségeket, jó kapcsolatot ápolt az ismert emberekkel, híres sportolókkal. De 1991-ben még nem hallottam Gottiról. Orbán Péter, aki a kilencvenes évek végén volt országos rendőrfőkapitány, büszkén azt mondta, „Bebizonyítottuk, hogy Tasnádi Péter maffiózó, mert úgy él és viselkedik, mint egy keresztapa!”. Erre én bepereltem őt és nyertem. A per körülményei fent vannak a YouTube oldalamon.
– Azt láttam, hogy a YouTube-on nagyon rajta vagy.
– A Facebookon olykor több százezren is néznek, noha a követői létszám csak 125 ezer. A YouTube-on több videóm van, amit egymillió fölött is láttak már. 36 ezer a követőtáborom, de mivel nem vagyok olyan tartalomgyártó, aki erre specializálódik, így nem ebből akarok megélni.
– A szabadulásod követően visszavonultál. Milyen a polgári lét?
– Nekem tök jó! Nagyon jól érzem magam. Nyilván a vagyoni helyzetem megváltozott, nincsenek milliárdjaim. A közelmúltban nagyon népszerű lett a jakupcsekes videóm, amelyben bevallom, hogy egy kisnyugdíjas vagyok, és egy csomóan hülyére röhögték rajta magukat.
– Jó, ha van egy kis önirónia. Más. 2001-ben épp Budapesten dolgoztam.
– Akkor börtönben voltam.
– És emlékszem a Pest Megyei Bíróságnál sok újságíró, fotós várt a tárgyalásodra, majd megérkeztél egy rabszállítóban, előtte-mögötte négy felvezető motor, egy-egy rendőrkocsi.
– Nem, két rabszállító volt, hogy ne tudják, melyikben ülök. Elől és hátul volt egy-egy rendőrautó és 12 motoros.
– És gépfegyveresek a helyszínen.
– Még a tetőn is. Ez nem volt normális. Ez színtiszta propaganda volt.
– Mi a célod?
– Mi lenne egy 75 év felé járó embernek?
– Miközben háromnegyed évszázadosan is a mai napig aktívan sportolsz.
– Ma is edzettem: súlyzóztam, bunyóztam, kardióztam.
***
Az est egy bensőséges hangulatú könyvbemutatóval zárult. Az est házigazdája Seben Gabriella, a Körös Motoros Karitatív Egyesület elnöke volt.
