Tizenöt éve, hogy szeptember második hétvégéjén szüreti mulatsággal nyitják a tanévet a Meseházban. Így volt ez idén is. A szüretre őszi gyümölcsökkel díszítették fel az udvart. A családi programra nemcsak játszóházzal, hanem kóstolnivalóval is várták a látogatókat. Hagyományaikhoz hűen, ezen a napon fűtik be a Meseház búboskemencéjét, amiben a régi idők kenyérlángosát sütik. Gyermekek és felnőttek segítettek a kenyértészta dagasztásában, nyújtásában. A szüret nincs must nélkül, gyermekek közreműködésével préselték a szőlőt, készítették a páratlan ízű friss mustot.
Amíg a lángos sült, az udvaron ki-ki talált magának elfoglaltságot, vagy a diófa árnyékában, a népi ügyességi játékok között, vagy a kézműves játszóházban, a tornácon, ahol természetes anyagok felhasználásával készítettek szüreti díszeket és csutkababát. Mindeközben a felnőttek szüreti népdalokat énekeltek, Soós Emőke vezetésével. Azután az énekeseknek zenészeik is lettek, amikor megérkezett a Berbécs zenekar. Táncházzal folytatódott a délután, Mahovics Tamás játékos tánctanításával, az aprók számára.
Amikor minden finomság elfogyott és vége lett a muzsikának is, mindenki hazatért. A kemence melege még másnapig őrizte a Meseházi Szüreti Mulatság emlékét, de a szemöldökfán ma is olvasható Schéner Mihály útmutatása, miszerint: „Vegyétek kezetek ügyébe, a szívetek szerint valót.”
