Az agrárminiszter kiemelte, hogy szükség van egy példaképre, aki megmutatja, hogy miért érdemes dolgozni és alkotni. Nagy István úgy fogalmazott, hogy a gyulai kolbász megteremtője folyamatosan fejlesztett, segítette a munkavállalóit, de az élet mindent elvett tőle a kommunista hatalomátvétel után. Gyárát államosították, ezzel a traumával pedig már nem tudott megbirkózni és három hónappal később szívrohamban elhunyt.
– Ereje a fokozatos fejlődésben rejlett. Hozzájárult a város hírnevének gyarapításához. Az egyedüli útként a humánus gazdasági szerepvállalást tekintette – fogalmazott a tárcavezető.
A térség országgyűlési képviselője kiemelte, hogy hét évvel ezelőtt még azon aggódtak a helyiek, hogy leállhat a gyulai kolbász termelése. Dr. Kovács József hangsúlyozta: a kormánysegítségével sikerült megmenteni a gyulai húsipart, Stéberl András emléke pedig örökké köztünk marad majd a szobor felállításával.
„A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi” – ezzel a Victor Hugo üzenettel köszöntötte a jelenlévőket Gyula polgármestere. Görgényi Ernő hangsúlyozta, hogy Stéberl András „self made man" volt, a 21. században úgy mondanánk „brandet" épített, amely maga a messze földön híres Stéberl-kolbász volt. Hozzátette: erős és szimbolikus üzenete van annak, hogy az agrárminiszter leplezi le a szobrot.
Daka Zsolt, a Gyulahús Kft. ügyvezetője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy több mint másfél évszázados múltra tekint vissza a gyulai kolbász, majd megjegyezte: Stéberl András „ügyes marketing fogásokkal” építette fel gyulai birodalmát, hiszen ma is az ő receptjei alapján készítik a kolbászt.
A szobrot a leleplezése után Kondor Péter, a Magyar Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke áldotta meg, mivel az evangélikus valláshoz szorosan kötődő Stéberl András a gyülekezet aktív tagja volt, ezért is került az emlékmű a gyulai evangélikus templom mellé.
Galéria
Ki is volt Stéberl András?
Stéberl András 1888. szeptember 26-án született az akkori Pozsony vármegyei Bazinban a mai Szlovákia területén. Édesapja Stéberl Mihály szőlősgazda, édesanyja pedig Wavrinszky Zsuzsanna lengyel nemesi család leányának sarja. 1903. július 1-jén Pozsonyban Pentz Lajos híres hentesmesterhez szegődött tanoncnak, ahol a már gépesített műhelyben jutott új ismeretek birtokába. 1906. augusztus 10-én kapott segédlevelet, de három évig mestere mellett dolgozott.
A katonai szolgálat után Mihály bátyja meghívására Gyulára ment, és a József Szanatórium főgépésze lett, majd Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el, ahol megismerte a kézi kolbászgyártás műveleteit, egy év múlva, 1913 végén kiváltotta az iparigazolványt. 1914. január 1-jén nyitotta meg üzletét a Városház utca 19. szám alatt, bátyja házában. Az első világháborúban behívták katonának, és 1918-ig teljesített szolgálatot. 1919. július 6-án kötött házasságot Békéscsabán Szák György csabai földbirtokos 21 éves leányával. Házasságukból két leány és egy fiú született: Zsuzsanna, Ilona és András.
A háború után egy nagyszerű ötlettel – mai szóval jó marketing munkával – keresletet teremtett a budapesti húsboltokban, aminek egyenes következménye volt az egyre nagyobb megrendelés. Legrangosabb eredménye, hogy a gyulai kolbász termékével az 1935-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. 1937-ben az Országos Iparegyesület aranykoszorúval tüntette ki. 1936-ban Kiss Sándor iparművésszel elkészíttette a gyár védjegyét, ami más felirattal ma is használatos.
Sikerei ellenére szerény ember maradt, városszerte ismerték és szerették. A gyulai evangélikus egyházközösség aktív tagja volt, és jelentős adományokat adott. 1927-től 1932-ig a gyülekezet gondnoka volt.
1948. március 26-án államosították a gyárát, a család vagyon nélkül maradt. Az államosítás után az üzem új vezetői Stéberl András munkájára nem tartottak igényt, ez a tragikus csapás megrövidítette az életét. 1948. május 26-án, szívrohamban, 59 éves korában meghalt. 2005-ben díszpolgárrá választotta Gyula képviselő testülete.
