Az idei koncertévben számos zenei élményben lehetett részünk. Neves előadók (Simon Standage, Razvaljajeva Anasztazia, Gyöngyösi Ivett) és együttesek, mint például az Orfeo Zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok fellépésével Békéscsaba is bekapcsolódhatott a nemzetközi zenei életbe. Különleges zenei formációk bemutatkozása - Magyar Zongorás Négyes, Budapest Saxophone Quartet - mellett ifjú tehetségek (Virtuózok) pályakezdésének is tanúja lehetett a csabai közönség.
Az évadzáró koncerten fellépő Kodály Filharmonikusok Debrecen, ritkán hallható szláv műveket, Dvorák és Rachmanyinov darabjait tűzte műsorára. Dvorák, a cseh nemzeti romantika képviselője, legjelentősebb műveit szimfonikus műfajokban alkotta. Szimfonikus költeményeiben a címben megadott program illusztrálását tartotta szem előtt. A Déli boszorkány változatos színeivel, parádés hangszerelésével hatásos belépő, a debreceni zenekar élt a partitúra adta lehetőségekkel és Kollár Imre vezényletével a legjobb formában, magabiztosan robbant be a koncertterembe.
Dvorák egyetlen, zongorára komponált koncertje nem véletlenül hallható ritkán: nehéz és nem hálás darab. Dvorák a vonós hangszerek világában volt otthon (közel tíz évig volt a prágai színház brácsása), ebben a darabban szinte küzd a zongora kifejezési lehetőségeivel. Ahogy megküzdött a mű előadásával Jandó Jenő zongoraművész is.
Rachmanyinov Szimfonikus táncoknak nevezett alkotása igazi későromantikus remekmű, a szerző egyik utolsó darabja. Mindhárom tételét egy-egy tánc határozza meg, az elsőben anapestus kopog végig, a második egy lassú keringő, a zárótételben pedig a Dies irae dallam fokozódik vad haláltánccá, megjósolva a közelgő 2. világháború rémségeit. A mű előadása igazi kihívás, amelynek a debreceni Filharmonikusok maximálisan eleget tett.
Kisné Farkas Gabriella
