A folyamat természetesen a csapadék eloszlásától függ, idén a kardoskúti Fehér-tó már nyár elejére már kiszáradt, medre hófehér színűre változott a sókiválástól. Ez a kiszáradás szikes tavak esetében természetes jelenség, pár héttel később jellegzetes növényzet jelenik meg bennük.
A Kis-Sóstó, a Fehér-tótól északra helyezkedik el, légvonalban hat kilométerre. Ez a tómeder szinte minden nyáron más képet mutat kiszáradt állapotában. Az északi és a déli mederrészek eltérő vízellátottságúak. A déli általában hamarabb szárad ki. Van olyan év is, amikor csak a kopár, fehér, szikes tómedret láthatjuk növényzet nélkül. Más években a sziki ballagófű szinte teljesen pirosra színezi a medret nyár végére.
Idén a déli mederrészben a sziki ballagófű, sziki libatop és a magyar sóballa közel egy méter átmérőjű tövei zöldelltek július elején. Mindhárom növény „pozsgás” leveleiben tárolja a vizet, és jól alkalmazkodott a szikesek szélsőségesen száraz, viszonyaihoz. Közöttük a tómeder alján a hegyes bajuszpázsit kezdetben élénkzöld, majd később, kiszáradt aranysárgás színű tövei kúsznak. A tómeder szélén sziki zsiókások és sziki mézpázsitosok foltjai váltják egymást.
Eurázsiában szikes tavak kontinentális éghajlatú területeken, főként tőlünk keletre fordulnak elő, hazánkban érik el földrajzi elterjedésük nyugati határát. Hazánkban minden szikes tó ex lege védettséget élvez, így az Orosháza határában található Kis-Sóstó is.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
