A telepített erdők - még ha őshonos faállományból állnak is -, nagyon ritkán tekinthetők természeti értékekben gazdag élőhelyeknek. Más a helyzet azonban, ha a telepített erdők környékén kisebb facsoportok, fás területek voltak, hiszen innen különböző szaporodó-képletek eljutnak majd a frissen telepített erdőkbe is. Az sem mindegy, hogy a telepítés során az erdészek törekednek-e elegy fafajok, cserjefajok bevitelére, erdőszegélyek kialakítására. A legfontosabb azonban mindenekelőtt az idő.
A Vátyoni-erdőket a két világháború között, a geszti Tisza-birtokon kezdték telepíteni, ahol az előbb említett feltételek megvoltak, s azóta eltelt közel száz esztendő. Mára természetközeli, természetszerű, természeti értékekben gazdag erdőket találunk a Vátyoni-pusztán.
A telepítések során a kocsányos tölgy, a magas kőris, a magyar kőris és a csertölgy játszott főszerepet. Kifejezetten törekedtek különböző cserjefajokból álló erdőszegélyek kialakítására. Az eredetileg fátlan tájban új színfoltot jelentettek a felnövekvő erdők. Ha csak a tájképi értékeket nézzük, már az sem lebecsülendő.
Elsőként természetesen a legmobilisabb élőlénycsoport, a madarak foglalták el az új élőhelyeket. Ahogy öregszik a faállomány, úgy egyre gazdagabb a madárvilág is. Nemcsak a megtelepedő ritkább ragadozó madarak (rétisas, héja, darázsölyv), hanem a szinte középhegységi, dombvidéki élőhelyeket idéző énekesmadár-fajok is jelentősek. Minden öreg erdőfoltban halljuk a csuszkák kiáltását, és a természetszerű erdőkre oly jellemző harkályfajok is megtelepedtek. A nagy fakopáncs és a balkáni fakopáncs mellett a közép fakopáncs és a fekete harkály is költ a területen.
Az erdők értékének megítélésében nagy áttörést hozott az, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park megalakulása után megkezdődött a gerinctelen fauna kutatása. Olyan értékes rovarfajok kerültek elő, melyek európai szinten is egyre fogyatkoznak és nagyon ritkák. Hogy csak néhányat említsünk: díszes tarkalepke, magyar tavaszi fésűsbagoly és a sárgafoltos púposszövő is jelentős állományban található meg a területen.
Az erdők értékét növeli, hogy a valamikori Korhány-folyó kanyargó medrére húzódó területek egy sajátos mikroklímájú, a környező száraz pusztáktól jelentősen eltérő élőhelyet jelentenek. A keményfás ligeterdőkre jellemző növényfajok azonban hosszú idő után sem terjedtek el. A tavaszi geofitonok közül az odvas keltikének vannak kisebb állományai az idősebb erdőfoltokban, de megtalálható néhány gyakoribb kosborfélénk, így a kardlevelű madársisak, vagy a fehér madársisak, és itt-ott előfordul a védett kígyónyelvpáfrány is. Az erdők között fennmaradt értékes gyepterületeken pedig sokfelé találkozhatunk az agárkosbor virágzó állományaival.
A természetvédelmi oltalom és az ezzel járó erdészeti korlátozások (vágáskor megemelése, hagyásfoltok fenntartása, gyérítés mellőzése), remélhetően további lehetőséget biztosítanak az erdők természeti értékeinek növekedéséhez.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
