Orosz Zoltán, a komcsizmusban rosszul beidegződött, némileg degradált nevű hangszerén, a tangóharmonikán (sic!)… tehát kivételes zeneszerszámával, a rendezői balján a csodálatos Horváth Kornél (sztár)perkással hihetetlen megoldásokat mutatott be a bő félház érdeklődőnek.
Orosz Zoltán köszönti a zsűrit – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ebben az esetben ez a tömeg simán telt háznak minősül, ugyanis az előadók nem egy tehetségkutatós-szupertáncos-csilivili produkcióval villantottak, hanem a zömmel kísérő és ritmusos hangszereikkel hozták el az ínyenceknek Párizst, Görögországot, az erdélyi havasokat stb.
Horváth Kornél elhozta a teknősét is – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A hatást tetézte a régi Omega koncert feeling, azaz olykor enyhén édes illatú, színes füst szállt a színpad felől a nézőtérre, amely egy igazi 4D-s (3D + szagok) performance-t nyújtott. Noha a zenészek akár külön-külön is képesek ámulatba ejteni a megjelent ínyenc zsűrit. (Boros Lajos Stage Pass című kiadványban azt olvashatjuk, hogy a rockszakma zsűrinek hívja a közönséget.)
Ezen az esten azonban a zsűri nem érezhette azt, mint aki a múltkor a Mike Tyson-Jake Paul varietén. Hiszen itt minden hang és (le)ütés teljes erőbedobással zajlott.
Galéria
