A történet főként személyes alapokból építkezik, miközben olyan általános emberi és filozófiai kérdéseket vizsgál, mint a szabadság, a függőség, a családi kapcsolatok és a felnőtté válás nehézségei.
– Minden színésznek ajánlom, hogy próbálja ki ezt a műfajt, mert tényleg annyira egyedül vagy és magadra vagy hagyva a színpadon és ebben az esetben attól különleges ez az előadás számomra, hogy igazából mintha kitennéd a lelked a színpadra a nézők elé és őszintén mesélsz önmagadról – fejtette ki Szabó Lajos színművész.
A darabot Molnár Kata kifejezetten a színész számára írta, a vele folytatott beszélgetésekre és életrajzi adatokra is támaszkodva.
– Érzékeny témáról van szó, fontos neki, nehéz róla beszélni, de mégis elemeltük annyira a személyes sztorikat, hogy a színpadon ezeket őszintén elő lehessen adni, hogy ne azt érezze, hogy kiteregette a múltbeli szennyesét – fogalmazott a darab szerzője, írója.
Az előadás eredeti rendezője Jancsik Ferenc volt, akinek áprilisi halálát követően Vasicsek Botond vette át ezt a szerepet. Az egyetemi hallgató élvezte a közös munkát a színművésszel és az alkotótársakkal.
– Nekem igazából a legnagyobb feladatom az az volt, hogy a már meglévő előadást mélyítsem, pontosítsam, a ritmusát újra beállítsam, egy kicsit frissebbre állítsam a fiataloknak és persze emellett megtartsam tiszteletben Jancsik Ferenc munkáját – tette hozzá a fiatal rendező.
A monodráma különlegessége, hogy egyetlen színész személyes, közvetlen játékára épül. Az előadást Szlávik Ágnes élőben készülő homokrajzai egészítik ki, sajátos vizuális világot teremtve a történethez.
– Tulajdonképpen a fény és az árnyékoknak a játékával, puszta kézzel és egy nagyon finom homokkal alakul ki maga a rajz. Kamera és több lámpa segíti ezt a hangulatot így megteremteni – fűzte hozzá a grafikus, homokrajz animátor.
A produkció, amely a jövőben is repertoáron marad, különösen fontos lehet a fiatal közönség számára, hiszen olyan problémákat dolgoz fel, amelyek a középiskolás korosztályt is közvetlenül érintik.
