– A város szeptemberi közgyűlésén vehette át a kitüntetést. Mit jelent ön számára ez az elismerés?
– Szerintem ez egy nagyon fontos mérföldkő az alapítvány életében. Az AUT-PONT alapítvány 1999 óta működik Békéscsabán és jónéhány éve a szociális alapszolgáltatások tekintetében feladatellátási szerződésünk is van az önkormányzattal. Számos rendezvényünkön a polgármester, illetve képviselők megerősítik jelenlétükkel azt, hogy fontos, amit az alapítványunk végez az autizmussal élő társaink érdekében. A kitüntetés az alapítvány kollektívájának szól, amely azt az üzenetet hordozza, hogy az önkormányzati képviselők fontosnak gondolják az AUT-PONT alapítvány munkatársainak áldozatos és szakszerű munkáját.
– Melyek az autizmus korai jelei és honnan ismerhető fel?
– Az autizmus egy olyan agyi fejlődési zavar, amelynek tünetei jellemzően a kommunikáció, a társas kapcsolatok – leginkább a kölcsönös társas kapcsolatok –, a szociális készségek területén jelentkeznek. Azokon a területeken vannak hátrányban az autista gyermekek, felnőttek, amelyek a közösségben történő eligazodáshoz, közösségi és szocális helyzetek jó megértéséhez és az ahhoz történő alkalmazkodásához szükségesek. A bölcsődében, az óvodában, iskolában, munkahelyen, baráti társaságban is azt vehetik észre a környezetben élők, hogy az átlagostól eltérő módon reagálnak egy-egy társas helyzetben, illetve amikor egy általánosan elvárt viselkedést feltételeznénk (játék, közlekedés, bevásárlás), akkor láthatóan nem tudnak úgy reagálni, ahogy azt mi "elvárnánk". Mondhatjuk azt, hogy kilógnak az átlagosnak számító viselkedést mutató gyermekek közül. Abban az esetben, ha más sérülés is társul az autizmushoz, akkor egyéb készségek terén is elmaradhat a fejlődés a szokásostól. Jellemzően kicsi korban a szülők, később pedig a nevelő, oktató pedagógusok vehetik észre a jeleket, amelyekre alapozva felmerülhet az autizmus gyanúja és javasolják azt, hogy szakemberhez érdemes fordulni.
– Amennyiben egy szülő észreveszi a gyermekén ezeket a jeleket, akkor kihez fordulhat?
– Mindenképpen a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságot érdemes felkeresni, már egészen kicsi korban is. Szerencsére ma már a diagnosztizálás módszertana, eszköztára és a szakemberek felkészültsége lehetővé teszi azt, hogy akár másfél, két éves korban jól tudják azonosítani az autizmusra utaló tüneteket.
– Mekkora a jelentősége annak, ha időben felismerik ezeket a jeleket a szakemberek? Előnyt jelent kezelés szempontjából?
– Mindenképpen. Bár szülőként vagy a gyerekkel foglalkozó szakemberként, szomszédként azt érzékelem, hogy ő nem érti, amit én szeretnék, vagy várok tőle, azt nagyon fontos értelmezni, hogy ő sem érti, hogy mi mit szeretnénk. Abban a tekintetben, hogy számára biztosítani tudjuk azokat a képi, vizuális segítségeket, amelynek mentén lehetőséget biztosítunk számára, hogy értse a szándékainkat, azt a világot, amelyet mi magunk köré építunk: mert azt gondoljuk, hogy az mindenki számára érthető; ezeknek a megsegítési módoknak a rendelkezésre bocsájtásához fontos a diagnózis ismerete. Első lépésként fontos, hogy az ő környezetében lévő személyek megértsék és elfogadják azt, hogy ő miként tud működni, majd azt követően készen álljanak arra, hogy támogatást nyújtsanak. Fontos, hogy az autizmus szempontjából akadálymentes környezetben tudjon élni és tudja mindennapjait tölteni a fiatalember.
– Hogyan segít AUT-PONT Alapítvány és hányan veszik igénybe a szolgáltatásaikat?
– Az AUT-PONT Alapítvány szociális alapszolgáltatásként nappali intézményt működtet autizmussal élő felnőtt társaink számára, iskolákba és a mi intézményünkbe történő eljutáshoz támogató szolgáltatást működtetünk, tehát szakképzett kisérővel tudnak a szülők nélkül eljutni egy-egy intézménybe. A nappali intézményben fejlesztő foglalkoztatásokat működtetünk, az autista fiatalok számára munkatevékenységek betanulása vehető igénybe. Ezeken a szolgáltatásokon túl igyekszünk szülősegítő szolgáltatásokat, szemléletformáló rendezvényeket, képzéseket és tanácsadási alkalmakat biztosítani az érdeklődők számára. 264 család veszi igénybe ezen lehetőségeket, elsősorban Békéscsabáról és a megyéből, de a határon túlról is érkeznek időnként információért, segítségért az érintett családok.
– Sokszor halljuk azt, hogy az autizmussal élők számára fontos a biztos napirend. A koronavírus-járvány mindannyiunk életét felborította. Hogyan élik, élték meg ezt az autizmussal élő fiatalok és felnőttek?
– Ezen párhuzam mentén a mi életünket most, de leginkább tavasszal az borította fel és okozott folytonos bizonytalanságot, hogy nem tudtuk, hova mehetünk, milyen eszközzel jutunk oda, mit tudunk ott csinálni, hányan lehetünk ott egyszerre, mikor találkozhatunk a megszokott személyi környezetünkkel, miként tudjuk megvalósítani a napi életvitelünket az otthon falai között. Ez sokunk számára bizonytalanságot okoz, főleg, ha a maszkviseléssel kapcsolatos kényelmetlenségeket is ide számítjuk. Úgy gondolom, hogy az autista társaim életében a mindennapokban számos ilyen bizonytalansági tényező van. Nem tudja, mi és meddig tart, mit csinálhat, mi az, amiben segít neki valaki, hiszen az említett járvány miatt a bizonytalanságunknak az egyik fő befolyásoló tényezője az információhiány. Olyan sok az információ, hogy nem tudom kiválogatni, melyik vonatkozik rám, melyik az, amelyik mentén jobban tudnék működni – pont ez jelentkezik náluk is. Az autisták számára az egyik nehézség, hogy egy adott időpontban ugyanazon a helyen sok információ van és nem tudják eldönteni, melyikre kellene fókuszálni.
– Az AUT-PONT Alapítvány fennállásának 20 éve alatt, milyen eredményt tudna kiemelni, vannak-e sikertörténeteik?
– Úgy gondolom, hogy az autizmussal élő társaink mint a társadalom egy kisebb létszámú csoportja esetében fontos eredmény az, hogy az alapítvány működési környezetében sok személyhez, szervezethez eljutott a tevékenységünk híre. Talán ezzel sikerült erősíteni azt, hogy nagyon fontos figyelnünk az autizmussal élő társainkra, megérteni őket és lehetőség szerint támogatni őket, amelyre mindenkinek megvan a lehetősége és felelőssége. Ez megmutatkozik például az önkormányzat elismerésében, vagy abban, hogy lehetőségem van a helyi médiumokban megjeleníteni az alapítvány tevékenységét, tehát a szűken vett szociális és családsegítő szolgáltatásokon túl sikerült helyi szinten társadalmasítani ezt a feladatot.
– Mire lenne szüksége még az alapítványuknak? Ha valaki segíteni szeretne, akkor hogyan teheti meg?
– Azzal is segíthet mindenki, ha időt szentel arra, hogy tájékozódjon akár az alapítványról, akár a környezetében élő autizmusban érintett személyek lehetőségeiről. Az alapítvány működéséhez anyagi forrásokra van szükség, tehát a személyi jövedelemadó 1 százalékok felajánlásával komoly és tervezhető forráshoz tud jutni az alapítvány. Az elmúlt évben 470 magánszemély ajánlotta fel adója 1 százalékát. Minden kicsi összeg fontos lehet, főleg számunkra. Ezen túl adományokat is szívesen fogadunk, ezzel tudjuk kiegészíteni az állami támogatásból, önkormányzattól érkező támogatásból és a pályázatokból megszerezhető forrásokat.
– Minden évben megrendezik az autizmus világnapját. Miben volt más az idei békéscsabai esemény az előző évekhez képest?
– Az autizmus világnapja egy ENSZ határozat értelmében április másodika. Békéscsabán tizedik alkalommal rendeztük meg szeptember 22-én a Csabagyöngye Kulturális Központban ezt az eseményt, tekintettel arra, hogy tavasszal a veszélyhelyzet miatt nem sikerült megvalósítani. Az ENSZ határozat és az autista társainkat támogató szervezetek célja az, hogy ezen a napon valami olyan közösségi élménybe igyekezzen bevonni a helyieket, amelyek ráirányíthatják a figyelmet az autizmussal élő társaink élethelyzetére, másrészt ennek az élménynek köszönhetően feltételezhetjük azt, hogy az év többi napján is, az átlagosnál nagyobb nyitottsággal és támogatással tudják majd az autista ismerőseiket támogatni.
