A negyedszázados jubileumhoz méltóan a Meseház egész délutános programmal várta a többgenerációs közönséget. Az udvar szinte minden zugában történt valami: a Csabai Szlovák Klub hagyományőrzői kenyeret dagasztottak, amelyből a kemencénél sült a hagyományos kenyérlángos, máshol pedig a szőlőprés körül gyülekeztek az érdeklődők, hogy saját szemükkel lássák, hogyan lesz a szőlőből édes, friss must.
Esztike tésztikéje – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Közben az Alkoss, ne halmozz! sarokban újrahasznosított anyagokból készültek a Levendula Manó házikói – bizonyítva, hogy egy kis fantáziával annak is új életet lehet adni, amit más már kidobna.
A nap egyik legnagyobb vonzereje idén is a kenyérlángos volt. A recept egyszerűnek tűnik, elkészítése azonban türelmet és tapasztalatot kíván. Schwertner Józsefné Esztikétől megtudtuk, a burgonyát megfőzik, levében futtatják fel az élesztőt, majd liszttel, sóval, langyos vízzel és kevés olajjal összeállítják a tésztát. A fateknőben megkelt tészta végül tepsibe kerül, és a búbos kemence forróságában sül aranybarnára.
A vasorrú bácsi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A kemence mellett Pálinkás Tamás, az intézmény munkatásra – aki egyben a program tűzmestere volt – gondoskodott arról, hogy minden a megfelelő hőfokon történjen. Mint kiderült, idén hat kilogramm lisztből és két kilogramm krumpliból készült a tészta, amelyből tizenkét tepsi kenyérlángos sült. A friss, ropogós finomságot fokhagymás tejföllel kenték meg – és nem meglepő módon hamar elfogyott.
A recept mögött több generáció tapasztalata húzódik meg. Esztike szerint a finomságnak valójában nincs különösebb titka: az asszonyok egymástól tanulnak, továbbadják a bevált fogásokat, és mindenki hozzátesz egy keveset a saját tudásából. Így formálódik az a recept, amely végül közös családi és közösségi örökséggé válik.
A szüreti mulatság másik fontos állomása természetesen a Nyisztor János által irányított mustpréselés volt. A látogatók végigkövethették, hogyan kerül a szőlő a présbe, és hogyan csordogál belőle a friss must. A folyamat a gyerekek számára különösen izgalmasnak bizonyult, hiszen itt nemcsak hallhattak a szüretről, hanem saját szemükkel is láthatták a hagyományos munkafolyamatokat.
Galéria
Közben a kézművesasztaloknál sem állt meg az élet. A Levendula Manó házikói újrahasznosított anyagokból készültek, játékos formában mutatva meg a gyerekeknek, hogy a kidobásra szánt tárgyak is új értelmet kaphatnak. A készítés közben pedig természetesen a fantázia is szabadon szárnyalhatott.
A Meseház vezetője, Veres Kriszta szerint a szüreti mulatság története huszonöt évvel ezelőtt a búbos kemence körül kezdődött. Ugyanis azt találták ki, hogy a kemencét befűtik, kenyértésztát készítenek, és kenyérlángost sütnek. Az ötlet azóta hagyománnyá vált, és évről évre újabb programokkal egészült ki.
Idén is volt játszóház, Soós Emőke bábszínész közreműködésével közös éneklés, mesemondás és diafilmvetítés. A szervezők tudatosan olyan programokat választottak, amelyek lehetőséget adnak a lassításra és az együttlétre. A régi diafilmek, a közös dalok és a meghitt udvari hangulat egy olyan délutánt teremtettek, amelyből hiányzott a hétköznapok rohanása.
