Mit eszik egy hegymászó a K2 meghódítása közben? Suhajda Szilárd naplóbejegyzéséből kiderül ez is.
Az alaptábori hétköznapok kiszámíthatóan és nyugalomban telnek - írta Suhajda Szilárd blogjában. ,,Edénycsörömpölés és kedvesen hívó, bár igen artikulálatlan kiáltozás jelzi a reggeli elkészültét. A terítékre általában fejenkénti egy tükörtojás kerül, pár lapnyi csapatival, zabkása (tejporból) és persze tea. A következő akklimatizációs körünk utánra azonban már megvan a fenséges terv: békéscsabai füstöltáru készletünket végre olyannyira bátran meg fogjuk dézsmálni, hogy egy becsületes, férfiasan gazdag, igazán betyár kolbászos-szalonnás rántottával jutalmazhassuk meg magunkat! Hiába: mérsékelt készleteink gondosan be vannak osztva a következő hónapra...
Hasonló kolompolás és üvöltözés jelzi az ebédidőt is. Erre általában 13 óra körül kerül sor. A menüt teával nyitjuk, majd jellemzően zöldséges főtt tészta és/vagy főtt rizs, plusz valami egyéb módon feldolgozott zöldség kerül az asztalra. Az ízélményt szójaszósszal és a mexikói mászók darált habanero chilijével fokozzuk. (Gyengécske: Kosztán Csabi barátom saját termesztésű és készítésű pokoli keveréke simán aratna itt (is)!) A mai desszert konzerves barack volt - ebből pontosan 2-2 darab jutott ránk. Majd' egy percig néztem elgondolkodva, hogy a karcsúbb vagy a jóval nagyobb, ujjnyi széles szelettel kezdjem. Barátaim azt mondják, lehetetlenül lassan eszem - lehet, de így legalább jelen esetben is tovább tartott e kétfalatnyi gyümölcs okozta élvezet.
A mai nap nagy eseménye az étkezősátrunk átköltöztetése volt. Ez komoly bányamunkával járt, hiszen nem csupán a gleccser egyenetlen jegét kellett síkká csákányozni, de jó pár mázsa kőtörmeléket is át kellett mozgatni a szebb kilátás érdekében (ugyanis eddig a WC-sátorra nézett az étkezőnk). Idő közben egy újabb réteg szőnyeg érkezett az alaptáborba, így csakugyan, most már egész lakályos az ebédlőnk. A napelemünk és elektromos hálózatunk ellenben igencsak szeszélyesen muzsikál. Hímes tojásként kezeljük a berregő dobozok és szikrázó kábelek kuszaságát. És, ha már zene: az olykor zord arcukat mutató sátorszomszédok zenéikkel akaratlanul is átcsábítottak közösségi sátrukba. Hiába - a Zene összehozza az embereket! (Akárcsak a csabai kolbász!) Lengyel sporttársaink nagyot néztek, mikor a Pink Floyd egyik magával ragadó szerzeményére beültem közéjük és könnybe lábadt szemekkel dúdoltam végig a nosztalgikus dallamokat. Régi idők érzései jutottak eszembe: barátok, akikkel annak idején együtt osztottuk meg a Zene és a mindennapok örömét is.
Este hét. Vacsoraidő. A tészta/rizsköret változatlan, ám ilyenkor, hígsága ellenére is, ízletes és lélekmelengető leves jelenti az első kört. Az esti étkezés a jakhús fogyasztásának ideje, így általában néhány kocka sült hús kiporciózása teszi a vacsorát a nap legjelentősebb lakomájává. Dávid, sokatmondóan, azért értésemre adja: "Mindenesetre egy kis nassolnivaló szalonna vagy kolbász igencsak jól jönne!" Hát igen: nem állítom, hogy éhezünk, de csakugyan jól esik a hazai íz!"
