Történetesen, az 1902-ben született békéscsabai Such Márton (Sukk Marci!), a ’920-as esztendő derekán, fiatalemberként csak úgy helyezkedhetett el a Magyar Királyi Államvasutaknál, ha a vezetéknevét magyarosította.
Úgy gondolta, ez az állás megér egy misét. (Habár én a Suhajda nevet eddig 98 százalékban csak Békéscsabán hallottam, legalább annyira, mint a Suchot.)
Onnantól fogva a leszármazottai már nem Suchok, hanem Suhajdák lettek.
(Állítólag – apám, Such Sándor szerint – az 1717-ben, a Felvidékről Csabára települt első 30 család közül az egyik a Such vezetéknevet viselte. De az is igaz, hogy ezt legalább 300 család el tudja mondani magáról. Például: Hrabovszki, Gyebrovszki, Krekács, Krenács...)
Amúgy egy ismerősömmel megállapítottuk, hogy az utóbbi időben egyre több a Such vezetéknevű polgár Csabán: ’90-es években született három testvér, akiknek majd jó 25-30 esztendő múlva születik 3-3 gyermekük stb. És akkor ne is beszéljünk a Such-Suhajdákról.
***
A dolog pikantériája, hogy a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub, Gyermek IV-es korosztályában játszik egy Such Bertold fej, illetve egy Suhajda Zozóka nevű srác, akinek kivételesen a dédnagypapája a fentebb említett címszereplőnk: Such, pardon Suhajda Márton.
S ha a jó öreg Csabai Zozó tréner egyszer megtudná, hogy kiscsapatában mennyi sok Such gyerekek jó kis helyen is elfér, bizonyára nem kapna sukkot sokkot.
Szilágyi Kristóf ex-vezetőedző és Csabai Zozó
