A kanalasgémet közelről nehéz összetéveszteni más madarakkal. A gólyánál kisebb, fehér színű, csőre hosszú, vége kanálszerűen ellaposodó. Mint az íbiszfélék családjának tagja, nyújtott nyakkal repül, ez jól megkülönbözteti a behúzott nyakkal repülő valódi gémektől.
Elterjedési területe Nyugat-Európától Közép-Ázsián át Kínáig terjed, de Kelet-Afrika egyes részein is megtalálható. Hazánkban a Hortobágyon, és a Kiskunságban vannak legnagyobb telepei. Síkvidéki vizes területek, árterek, mocsarak, tavak lakója, ahol fészkelési és táplálkozási igényeit is kielégítheti. Elsősorban nádasokban költ, de alkalmanként ártéri erdőkben is megtelepszik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban állandó telepei csak a Kis-Sárréten találhatók, ezen belül az Ugrai-réten, illetve a Biharugrai- és Begécsi-halastavakon. Mindkét élőhelyen avas nádasban alakultak ki telepei, legtöbbször egyéb gémfélékkel vagy kis kárókatonákkal társulva. Itt a telepek körüli vízmélység mindig eléri az egy métert, ezáltal biztonságot nyújt a szőrmés ragadozók ellen.
A kanalasgém Földközi-tenger melléki és afrikai telelőterületeiről korán, általában már február végén megérkezik. A nádasokban szinte mindig az öreg, avas, ritkuló, ún. babásodó részeken épülnek a fészkek, egymáshoz közel, néha összeérve. A fészekalja 3-4 tojásból áll, s a 21-23 napig tartó kotlásban és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. A fiókák a közel egyhónapos, fészekben eltöltött idő után még egy darabig a telepen maradnak. Ilyenkor már egymás fészkeibe is átjárva kisebb csoportokat, úgynevezett óvodákat alkotnak.
A kanalasgémek tápláléka változatos, különféle vízi rovarok, apró rákok, békák, kisebb halak szerepelnek az étlapján. Zsákmányát gázolható vízből, oldalirányú csőrvágásokkal szerzi meg, sokszor a telepektől nagyobb távolságban is.
A Kis-Sárréten a költőpárok száma az elmúlt évtizedekben 45- és 184 pár között alakult. Ebben az évben 61 párat számoltak, s szinte kivétel nélkül mindannyian neveltek fiókákat. Az utódok már május végén, június elején elhagyták fészküket és szüleikkel együtt járnak a különböző táplálkozó területekre, elsősorban a sekélyebb vizű halastavakra, mocsarakra és a Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhely-rekonstrukciós területeire. Ez utóbbiak is hozzájárulnak a faj stabil állományának fenntartásához.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
