Az igazgatóság egyik alapvető célkitűzése a kihalás szélére került túzokpopuláció megmentése. Ez döntően két feladatból tevődik össze. Az egyik a szabadtéri állomány védelme, amire a legnagyobb hangsúlyt fektetik. A másik feladat a természetszerű gazdálkodás fenntartása, amiben nagy segítséget nyújtanak a környező gazdálkodók, nélkülük nem tudnának ilyen eredményes túzokvédelmi tevékenységet folytatni.
A szabadtéri állomány velejárója, hogy a kotló madarak bizonyos zavaró körülmények esetén végleg elhagyhatják a fészküket. Az elhagyott tojásokat 1979 óta mentik, azaz beszállítják a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol keltetik, majd a csibéket felnevelik és visszahelyezik a természetes környezetbe.
Idén tíz túzokcsibe kelt ki a Túzokvédelmi Állomáson. Mintegy 3 hónap alatt megtanították őket önállóan táplálkozni, a Túzokvédelmi Mintaterületen pedig már nagyokat repülhettek is. Egy dologra azonban nem tudjuk őket megtanítani, mégpedig arra, hogyan kell viselkedni a szabad természetben, miként tudnak védekezni a ragadozók ellen. Ehhez vad társaikat, azaz a térség túzokállományát hívják segítségül. A vadon élő csapatok ugyanis előszeretettel választják Túzokvédelmi Mintaterületüket, ahol nyugodt környezetben táplálkozhatnak. Az adott évben felnevelt egyedek pedig beállnak közéjük, csatlakoznak hozzájuk és elkezdik önálló, szabad életüket.
Így történt ez az idén is, az általuk felnevelt példányok már a vad csapatokkal együtt mozognak, ezt a lábukra helyezett színes jelölőgyűrűk alapján biztosan meg tudják állapítani. Egy kakast GPS-jeladóval is elláttak, ennek a madárnak a mozgása nagyon fontos információkat nyújt majd a térség túzokpopulációjának élőhely-választásáról.
A repatriáció sikerének egyik kulcsa a nagy mennyiségű vad madár és a biztonságos Túzokvédelmi Mintaterület. Idén megfigyeltek egy három éve repatriált színes gyűrűs tojót is, aki egy kakasccsibét vezetett.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
