Sérült embereknek írt könyvet a gyulai származású, San Franciscóban élő dobos

A gyulai születésű Szabó Laci kisgyermekkorában először hegedült, majd klarinétozott, de amikor 13 évesen leült a dobszerkó mögé, onnan már soha nem állt fel.

Tibor bátyjával hamarosan megalapították a korukat meghazudtoló, fúvósokkal megspékelt, modern jazz-funky muzsikát játszó Kamarilla együttest (itt hallgatható meg a Repülés című daluk). Az egyik alkalommal két világszintű muzsikust – Kőszegi Imre és Babos Gyula – is elhívtak a fürdővárosba, akik vendégzenészként léptek fel a koncertjükön. (Mindketten elismerték az akkor még csak 15 esztendős Lacit.)

1987-ben, miután Tibor Ausztriába „dobbantott”, Laci, Lenkefi Péter – a csabai Pamflet egyik énekese – kérésére hamarosan átigazolt a csabai Pamfletbe. Mindezzel kapcsolatban elmondja, „nagyon örülök, hogy együtt játszhattunk, mert azon évek nélkül sokkal kevesebb lennék; ráadásul hihetetlen jó muzsikusok voltak”.

A következő esztendő májusában, a Ki Mit Tud? fővárosi elődöntőjén a Rövid Szving című számot ő (!) énekelte el. (Nagyon nehezen került elő a dal hanganyaga. Történetesen a csabai Berényi Géza – a formáció nagy barátja – napokig kereste az egyik fiókjában, majd átküldte Amerikába, ott Laci átkonvertálta és visszaküldte nekem – íme a magyar hatékonyság.)

A Pamflet sajnos nem jutott tovább...

Majd az események egy Bécsből érkezett telefonhívás kapcsán nem várt fordulatot vettek. „Tibi hívott – meséli –, hogy hamarosan Ausztriában új törvények lépnek életbe, változik a bevándorlási politika. S ha új jövőt akarok kezdeni, akkor két hetem van, hogy összekapjam magam.”

1990-ben mégis visszajött; többek között a Hevesi Imi-féle Jazz Mine-ban zenélt, illetve akkor már tanított is. Legközelebb az ezredforduló küszöbén, már a feleségével közösen hagyta el kishazánkat – egyelőre végleg.

Elmondása szerint nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy San Franciscóban élnek, ugyanis lakóhelyük az államok egyik legeurópaibb nagyvárosa. SanFranban állandóan tavasz és ősz van, az átlaghőmérséklet 15-20 fok körül van, ami jó a kreativitásnak.

Viszonylag hamar rátalált egy hangszerboltra, ahol az egyik kiadó helységben, mondhatni a nulláról kezdte el az oktatást, ma már hetente 60 tanítvány – a legidősebb 78 éves – keresi fel.

Felvetésemre, miszerint sztereotípia (vagy mégsem?), de számtalan nagy művész nem tudja átadni a diákoknak a tapasztalatát, elmondja: „a tanításban elmondhatatlanul türelmes vagyok, hiszen azok az emberek azért jönnek el hozzám, mert érdekli őket a dobolás; nagyon komolyan gondolják a tanulást.”

További kérdésemre elmondja, egyáltalán nem tapasztalt tehetségkülönbséget a magyarországi és az ottani dobosok között. Vallja, nem feltétlenül ügyesebb egy színes bőrű, mint egy fehér vagy egy ázsiai ember. Azonfelül a tanítványai jelentős hányada diszlexiás, autista vagy látássérült.

„Körülbelül 15 éve egy braille-verziós tananyaggal próbálkoztam – fűzi hozzá –, mert gyakorlatilag nincs semmi minta a vak dobosok számára. De hamar beláttam, hogy nagyon komplikált az elképzelés. Utána találtam ki a számkombinációs ötletet, ami az egész könyvem alapját képezi. Egyetlen egy kombinációt kell megjegyezni, amely nagyon egyszerű logikára épül.”

Egyelőre ez az egyetlen olyan könyv, ahol a tanuló öt másodpercen belül meg tud jegyezni egy 16 vagy akár 32 taktusos gyakorlatot. Az egész könyv kulcsa egy roppant egyszerű számsor, ami dekódolja mind a 106 gyakorlatot.

„Noha a könyv angolul jelent meg – jegyzi meg –, a ritmusok, a zene viszont univerzális nyelvén íródtak, melyeket a weboldalamon, kottákkal és videókkal kiegészítve megtekinthetők a laszlodrums.com-on vagy Decoding Drumming Facebook-oldalamon.”

***

Joel Rothman, aki körülbelül 100 dobkönyvet írt, nemrégiben így véleményezte Szabó Laci kötetét: „nagyon eredeti, okos, briliáns munka, ami teljesen egyedülálló”.