A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja alkalmából szentmisével és koszorúzással egybekötött megemlékezést rendeztek Eleken.
- Ezt a szentmisét visszaemlékezve a 70 évvel ezelőtt történt tragikus eseményekre a diktatúra, az erőszak, a zsarnokság és az igazságtalanság áldozatainak ajánljuk fel - fogalmazott Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, aki azt hangsúlyozta: azért kell emlékezni, hogy "még egyszer ehhez hasonló aljasság ne forduljon elő".
Az elhurcolt magyarországi németek tiszteletére állított emlékmű koszorúzása előtt Pluhár László, Elek polgármestere köszöntötte a megjelenteket.
- Településünket többször olyan események rázták meg, amelyek alapvetően átrajzolták a lehetőségeinket. 1946-ban több hullámban, több mint 4500 embert üldöztek el akarata ellenére és raktak vonatra, nekik egy új hazát kellett keresni. Hálásak vagyunk Leimen városának, ahol befogadták az Elekről elűzött embereket. A közelmúltban, egy Elekről elszármazott német visszaemlékezésében olvastam, hogy amikor feltették őket a vonatra, akkor a magyar himnuszt énekelték és úgy hagyták el az országot - idézte fel a városvezető.
Az országgyűlés még 2013-ban döntött arról, hogy minden esztendőben január 19-én tartják az emléknapot.
- A megemlékezést minden évben más helyszínen tartjuk kifejezve azt, hogy Magyarország kormánya osztozzon a helyi közösségek fájdalmában. Az elűzés, az elüldözés történelmi bűn, ami olyan népcsoporttal történt, amely évszázadok óta szerves része a magyar történelemnek és a magyar államnak - fogalmazott a miniszterelnök-helyettese.
Semjén Zsolt emlékeztetett arra, hogy a kitelepítés 1946-tól az ország északkeleti részét leszámítva minden, németek által lakott régiót érintett. Három hullámban zajlott le, 1946. január 19-e és 1948. június 15-e között, és mintegy kétszázezer embert, közöttük csaknem ötezer eleki lakost érintett.
A miniszterelnök-helyettes világtörténelmi összefüggésekre utalva kiemelte, hogy a kitelepítések története nem speciális magyar gyakorlat volt. Már 1943-ban, a Teheráni Konferencián eldőlt, hogy Lengyelország új határainak kitűzésével a nagyhatalmak megállapodtak a kitelepítésekben. Ennek következtében összességében 9 millió németnek kellett elhagynia szülőföldjét.
Semjén Zsolt felidézte, hogy az 1941-es népszámlálás szerint hazánkban félmillió német származású állampolgár élt, míg a világháború, a szovjet megszállás, a Málenkij robotra történő elhurcolás, valamint az erőszakos kitelepítés, elűzetés következtében az 1949-es népszámláláskor alig több mint huszonkétezren vallották magukat német anyanyelvűnek és mindössze kétezer-hatszázan német nemzetiségűnek.
MTI/Horváth Szabolcs
