A ragadozó madarak éves, országos számlálását immár huszadik alkalommal szervezte meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a hazai nemzeti park igazgatóságokkal és különböző civil szervezetekkel együttműködve.
A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az igazgatóság szakemberei és lelkes önkéntesek végezték a számlálást. Nemzeti parkunk négy tájegysége közül a kardoskútiban volt a legtöbb sas, míg Dévaványa térségében a köd hátráltatta a felmérők munkáját. Az ivarérett parlagi és rétisasokról összességében elmondható, hogy már a fészkeik közelében tartózkodtak, utóbbiak hamarosan költésbe is kezdenek. Figyelemre méltó, hogy a parlagi sasoknak mintegy fele fiatal példány volt.
A sasok mellett az egyéb ragadozó madarak állományát is felmértük. Külön érdekesség, hogy a szinkron során is szem elé került az a kuhi, melyet még december 13-án, Békéssámson határában figyeltek meg először.
A többi itt telelő ragadozó madárfajból említésre méltó a Kis-Sárréten telelő fekete sas, a pusztai területeken vadászó gatyás ölyvek és kis sólymok, a vándorsólymok és a nemzeti parkban szintén költő kerecsensólymok.
A nagy őrgébics ugyan nem ragadozó madár, de hagyományosan fel szoktuk mérni itt telelő példányaik állományát is. A bejárt területeken továbbra is kevés a mezei pocok, így a korábbi, mezei pocok gradációs évekhez viszonyítva most sokkal kevesebb egerészölyvet és kékes rétihéját láttunk. Áttelelő barna rétihéják most is a Kis-Sárréten kerültek munkatársaink távcsövei elé, míg az érdekesebb megfigyelések listáját gyarapítja egy a Csanádi pusztákon regisztrált fiatal fakó rétihéja.
