Ebbe a mozaikos struktúrába illeszkedik bele sok, kis területű zártkert, melyeket a helyiek „szilvásnak” neveznek. Hajdanán még nagyon sok ilyen kertet műveltek az ártéren. Szőlőt, különböző gyümölcsfákat, zöldségféléket termesztettek itt, mára azonban már csak töredéküket gondozzák. Az elhagyatott kerteket szépen lassan visszafoglalja a természet. Jellemzően elkezdenek spontán beerdősülni, megjelennek rajtuk a cserjék, majd a nagyobb fák is, sűrű szövedéket alkotva, ami kiváló fészkelőhely számos védett énekesmadár számára.
Egy-egy ilyen régi kert nemcsak tökéletes fészkelőhely, de éléskamra is. A hajdani művelés nyomaként a beerdősülő kertben még megtalálhatók az öreg gyümölcsfák, szabadon növő szőlőtőkék. Művelés híján, ezeken nagyon sokáig fent maradnak a gyümölcsök, melyek kiváló táplálékot biztosítanak például a rigóknak, cinkéknek, de a harkályfélék is előszeretettel lakmároznak a körtéből, almából, vagy éppen mesterien törik meg az öreg diófák terméseit.
Nemcsak a madarak szeretik késő ősszel meglátogatni ezeket a helyeket, hanem a marosi erdők egyik legrejtélyesebb éjszakai ragadozója, a nyuszt is előszeretettel fogyaszt gyümölcsöt, amit itt könnyen megtalál. Ugyanúgy a rágcsálók számára is terített asztal egy-egy ilyen bozótos kert, de a sünök is szeretnek itt lakmározni. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a hajdani szilvások környékén, mert számos állatot megfigyelhetünk itt.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
