Sándor és Júlia a Lencsési könyvtárban sétált

(Frappáns a program címválasztása, ugyanis néhányan azt hitték, hogy Petőfi nyomokat fognak kutatni a Lencsési kosárpálya körül.)

– Sokadik alkalommal találkozunk Szelekovszky Lászlóval – fogalmazott felvezetőjében Lukoviczki Anna, a Békés Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese. – Ez az előadás azonban egy kicsit eltér a korábbiaktól.

(Júlia, Sándor, László és Anna – Fotó: behir.hu/Such Tamás)

Szelekovszky László két erős egyéniség életújáról mesélt, akik különböző tájegységről, kultúrából és társadalmi helyzetből érkeztek, és mégis, az ellentétek vonzásában egymásba szerettek.

Fontosnak tartotta, hogy Szendrey Júlia is közel olyan tehetséges ember volt, mint Petőfi. „Nagyon értékes nő volt, csak keveset tanítottak róla az iskolákban” – fűzte hozzá. (Érdekesség, a természetvédelmi szakember egyik korábbi előadása is az erős asszonyokról szólt.)

Júlia talán egy kicsit le is csillapította az örök háborgó Petőfit, hiszen amikor kitört a szabadságharc, a költőnek nem akaródzott egyből Júlia szoknyája mellől a csatába menni.

– Petőfi háromszor ment Bem apó után – folytatta –, és az utolsó csatlakozását követően, alig három nappal később Segesvár mellett leszúrta a kozák. Ekkor kezdődött Júlia kálváriája. Egy jó év múlva titokban hozzáment Horváth Árpád történészhez. Az összeeskető pap Júliának csak a lánykori nevét jegyezte be a dokumentumokba. Júlia Petőfinek egy, míg Horváthnak még négy gyermeket szült.

Egyebek mellett Szelekovszky László a közelmúltban meglátogatta Petőfi szülőházát. Kiskőrös szinte egy mézeskalácsházat varázsolt a kis parasztházból. Elmesélte, amikor Petőfi anyja a költővel vajúdott a szobában, apja – aki igen egyenes, kemény ember hírében állott –, a konyhában ült. Majd az első gyereksírás után, csak annyit kérdezett: – Fiú? – Igen! – Jó!