Évek óta nem volt már ilyen hosszan tartó, kemény, téli időjárás, mint amit most tapasztalhatunk. Rendszerint még az állóvizek sem fagytak be az utóbbi teleken, most azonban az összes pusztai vízállás és az ártéri tavak is jégpáncél alá kerültek, és még a gyors folyású Maroson is megjelent a jégborítás. A sekély, part menti részeken néhol egész nagy felületen alakult ki jégtakaró. A folyó medrében elhelyezkedő, változatos alakú zátonyok fölötti sekély részeken is több helyen befagyott a víz.
A kemény fagyos idő körülbelül egy hete tartott, amikor megjelentek a nagyon változatos alakú és méretű, úszó jégtáblák a folyón. Ez a jelenség arra utal, hogy a felsőbb, romániai szakaszokon befagyott a folyó, majd egy néhány napos enyhülés hatására ez a jégpáncél felrepedezett, felbomlott és a jégtáblák lefelé sodródtak. A hazai folyószakaszon körülbelül négy napon keresztül volt megfigyelhető a jégtáblák sodródása, az úgynevezett jégzajlás.
Fotó: Balla Tihamér
Nagyon látványos, igazán egyedi, megnyugtató volt figyelni, ahogy a behavazott, fehér fákkal kísért folyón komótosan, folyamatosan egymáshoz ütközve jöttek és mentek tova ezek a jégtáblák. A látványon túl a jelenséget kísérő hangok is különlegesek voltak, ahogy a jégtáblák egymáshoz ütődtek, illetve ahogy a befagyott part menti sekély víz jegéhez ütköztek, súrlódtak.
A jégzajlást jól meg lehetett figyelni a makói közúti hídról, ahonnan fölülről, nagy távolságból rálátni a folyóra. Egyébként csak kevés olyan hely van, ahol jól megközelíthető lenne a folyópart, s jó rálátás nyílna hosszabb folyószakaszokra. Január 20-án már nem volt jégzajlás a Maroson, de az aktuális időjárási viszonyok mellett feltehetően hamarosan újra gyönyörködhetünk ebben az egyedi téli jelenségben.
Forrás: KMNP
