Még ha neve nem is csabai, de a lelke ízig-vérig az. (Elmondása szerint a Pozojevich név horvát eredetű, de a Google szerint Pozojevichek élnek szerb és német földön, sőt, az Egyesült Államokban is).
A Színitanház után egy csabai tévénél dolgozott, majd jó néhány évig a füzesgyarmati önkormányzatnál volt rendezvényszervező. Időközben a feleségével egy darabig Szegeden is élt, de a szíve mégiscsak visszahúzta Békéscsabára. A minap Pozojevich Miklós filmes-fotóssal tegeződve – mivelhogy a rock & rollban nincs magázódás – beszélgettem.
– Évekkel ezelőtt ott ragadtam le, hogy a füzesgyarmati önkormányzatnál vagy sajtós; olykor egy óvodai megnyitóról legalább 600, jobbnál jobb képet küldtél.
– Főleg a médiamegjelenés, a sajtókapcsolatok ápolása és rendezvényszervezés volt a fő feladatom.
– Bere Károly mandátumáig maradtál az önkormányzatnál? (Bere Károly 2019 októberig volt a település első embere.)
– Egy kicsit hamarabb jöttem el, mert úgy éreztem, a „filmes lábam” már elég erős ahhoz, hogy meg tudjak rajta állni.
– Mi mindent filmezel?
– Eseményeket, céges bemutatókat, image-filmeket, pop-rockzenei klipeket, esküvőket.
– Szólista vagy?
– Alapvetően igen, de olykor megesik, hogy külsőssel is dolgozom. Nehéz azonban jó társat találni; tény, hogy ilyen esetben én irányítom a forgatást és a vágást is mindig én csinálom.
– Nem szoktál sziszegni egy rossz svenknél vagy – teszem azt – ha az operatőr nem közelít eléggé rá a témára?
– Persze, néha előfordul. Amikor a rendezvényszervezést elkezdtem, nagyon tetszett, hogy sok érdekes emberrel találkozhattam, de tulajdonképpen ez van most is.
– Észrevetted, hogy a legnagyobb művészek a legszerényebbek?
– Ezt még a színházban megtanultam.
– A Jókaiban az egyik mestered Vámos Zoltán volt, aki most Békés egyik alpolgármestere (is).
– Igen; gondoltam is rá, hogy, amikor majd találkozunk, megkérdezem tőle: akkor most tegeződhetünk vagy magázódjunk?
– Anno volt egy olyan felütés is, hogy visszaköltözöl Gyarmatra.
– A polgármester csakugyan azt szerette volna, de én inkább végig ingáztam Csaba és Gyarmat között. Majd miután megismertem, Diát, a feleségemet, aki akkor még Szegeden élt, egy darabig a Szeged-Füzesgyarmat útvonalat koptattam.
– És most mégis itt vagyunk. Szegeddel mi volt a baj?
– 2010 óta vagyok Csabán, és nagyon jól érzem itt magam. Természetesen volt egy olyan ötlet, hogy Szegeden maradunk, de akkor szinte újra kellett volna kezdenem a karrierem, míg itt már szerencsére elég széles az ismeretségi köröm. Diával 2018-ban költöztünk Csabára, összeházasodtunk és rá egy évre megszületett a kisfiunk, Olivér.
– Régen az Facebookon, a baba képek helyett még kemény, „szegelős” fotókat posztoltál.
– Megvan még a dobszerkóm, de sajnos nem jött még el az ideje, hogy újra összerakhassam.
– Nem is kerestek bandák, hiszen egy dobos egy ritka jószág.
– De. Egyszer egy apukákból álló trash metal csapat hívott…
– Miközben ezzel a szakállal inkább úgy nézel ki, mint a Petőfi TV-n a Kosztolányi verseket éneklő huszonéves srácok.
– … de basszusgitárost kerestek. Hozzá kell tennem, játszottam basszeron is egy ideig és majdnem bele is mentem a dologba, de leginkább azért nem éltem a lehetőséggel, mert most már egyre jobban a munkára és főleg a családra koncentrálok.
Olivér, Miki és Dia – Fotó: Pozojevich Miklós archívumából
***
A Facebookon Pozojevich Miklós Film&Photo néven megtekinthetők Miki promói!
