Egy viszonylag enyhe tél után 2024-ben korán jött a tavasz, már februárban olyan enyhe volt az idő, hogy a fák ezernyi apró rügypocakjából világra kívánkoztak a virágok, levelek. A téli szürkeséget felváltotta a színes, illatos tavasz. Bár aggódtunk, hogy mi lesz a gyümölcsfákkal, ha jön egy nagyobb fagy, de lassan kisimult ez is.
Békéscsabára március 5-én már visszatért az első gólya, március 15-én, pedig napsütésben ünnepelhettünk.
Az év első néhány hónapja – sok egyéb mellett – arról is szólt, hogy választások előtt álltunk: a június 9-ei uniós és helyhatósági választásokat megelőzően sokan, sokféleképpen igyekeztek bizonyítani, miért az ő nevük mellé kellene tennünk azt a bizonyos ikszet. Tele volt a város plakátokkal, egy ideig ment az adok-kapok, aztán megszületett az eredmény – amit a habitusa szerint ki-ki másképpen értékelt.
Alighogy lecsengett a választás, apáinkat, férjeinket, fiainkat „elveszítettük”, hiszen június 14-étől egy hónapon át a labdarúgó Európa-bajnokság tartotta lázban őket. Miután a spanyolok negyedszer is begyűjtötték a trófeát, volt ugyan egy szusszanásnyi idő, de már kezdődött is a párizsi olimpia, amelyet a magyar csapat fantasztikus helytállással, 6 arany-, 7 ezüst- és 6 bronzéremmel zárt.
Amíg a fiúk szabadidejének nagy részét a sport töltötte ki, nekünk a Városházi Esték, majd a Csabai Nyár gazdag programkínálata töltötte be az estéinket, és az izzasztó nyáron jó volt az Árpád fürdőben úszni vagy hűsölni. Augusztus 20-án pedig ismét szinte teljesen megtelt a Szent István tér, együtt néztük a tűzijátékot és hallgattuk Rúzsa Magdit.
Aztán már nyakunkon is volt az ősz. Elkezdődött az iskola, megalakult az új képviselő-testület, idén is megválasztották a középiskolások a csabai diákpolgármestert, majd nem sokkal ezután a Csabai Kolbászfesztivál miatt volt tele a város, aztán pedig jött a Csabai Advent.
És ez csak pár lap a naptárból... Közben találkoztunk, beszélgettünk, örültünk, bánkódtunk, vitatkoztunk, mérgelődtünk, csalódtunk, boldogok voltunk, néha gurgulázva nevettünk, vagy éppen meghatódtunk valamin. Ebben az évben, ezekben az utolsó órákban túl sok mindenen már nem tudunk változtatni, de annyit talán még megtehetünk, hogy próbáljuk elengedni az idei aggodalmakat, megbocsátunk másoknak és magunknak, és örömmel fogadjuk 2025-öt.
