A túra az egykori Cserebökény központjából indult. A résztvevők elsőként a település tájtörténetével ismerkedhettek meg, majd a terület növény- és állatvilágáról hallhattak részletes ismertetőt. A közel négyórás program során mintegy 9,5 kilométert tettek meg.
A kirándulók megfigyelhették a korabeli széles, mély folyómedrek maradványait, majd a fennmaradt ér mentén haladtak tovább. A szakvezetés során szó esett arról is, hogy az elmúlt évek száraz időszakai milyen változásokat idéztek elő a növényzetben. A földutak mentén kecskebúzát, a gyepes részeken pedig kisebb állományban magyar szegfűt is láthattak.
A cserjésekben mezei és énekes nádiposzáták, az erdőfoltokban barátposzáták és erdei pintyek hangja kísérte a túrát, de gyakran hallatszott a sárgarigók jellegzetes éneke is. A résztvevők távolról egy parlagi sas fészkét is megfigyelhették, ahol a szülőmadár két fiókájával tartózkodott.
Az út során megtekintették a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében élő magyar szürke szarvasmarha gulyát is. A gulyásszállás közelében különleges élményben volt részük: a Veker-ér partján egy ritkán látható nyuszt bukkant fel, amely rövid ideig figyelte a csoportot, majd visszahúzódott a cserjésbe.
A túrázók őzeket és dámszarvasokat is láttak, valamint elhaladtak a terület névadó kurgánja, a Tere-halom mellett. A program végén egy műfészek-telepet is felkerestek, ahol az ott költő kék és vörös vércsék hagyták el rövid időre fészkeiket.
A kirándulás az alkonyati órákban ért véget az egykori cserebökényi központ gólyafészkénél, ahol idén is fiókákat nevel egy fehér gólyapár.
Forrás: KMNP
