Közel öt esztendeje, egy amerikai atlétaedző felfigyelt Novák Nati eredményeire, és egy sportösztöndíjat ajánlott fel neki. Pusztán csak egy vizsgát kellett letennie, ami természetesen sikerült. Jelenleg San Franciscóban lakik; mi pedig a csabai könyvtár halljában beszélgettünk.
– Bátyám nagylánya is már öt éve kint tanul az Egyesült Államokban, és nem biztos, hogy hazajön. Te miképp látod ezt a kérdést?
– Még nem döntöttem el, folyamatosan változik a véleményem. Békéscsaba az otthonom, itt lakik a családom, a barátaim és szeretem ezt a kultúrát.
– Wow! Igen, végül is sokáig, főleg a szocializmusban látott amerikai filmek alapján azt hittük, hogy az Egyesült Államok a paradicsom. Miközben a mozik egy hamiskásan varázslatos képet festettek le az USA-ról.
– Tulajdonképpen még most is főleg cukormázas sztorikat gyártanak.
– Miért pont a filmszakot választottad?
– Mindig is érdekeltek filmek. Majd idővel rájöttem, hogy mégsem az én világom.
– Miért?
– Egyrészt világossá vált, hogy nem játék-, hanem dokumentumfilmeket szeretnék készíteni. Hirtelen nem tudom pontosan elmagyarázni…
– Mondd angolul.
– … eleve sokkal jobban érdekelnek a riportok.
– Engem az a rengeteg fanatsy, szuperhősös mozi zavar.
– Ráadásul az első két évben nem teljesítettem túl jól, így az edzőm azt szárazon kijelentette, hogy keressek egy másik iskolát, mert nem kapok több ösztöndíjat.
– De szmötyi! Nagyon kétségbeestél?
– Amikor megtudtam, hogy nem maradhatok tovább a CBU-n, irtóra elszomorodtam, hiszen már sok barátot szereztem, és kicsit ijesztő is volt a változás. De szerencsére hamar megtaláltam a mostani sulimat, ahol nagyon tetszik a képzés, és az edzőm is jobb.
– Kompenzál az élet. Mikor végzel?
– Még egy fél évem van hátra.
– Nyilván sosem kérdezték még, de miért jó futni?
– Még általános másodikos koromban kezdtem el az atlétikát. Hamar kiderült, hogy jól megy a futás, és benne maradtam.
– Persze a sikerélmény sem egy utolsó szempont.
– Mindig próbálom magamat legyőzni. És még ha nem is vagyok helyezett, de sikerül a szintidőmön javítani, már akkor boldog vagyok.
Galéria
– Végül is azért fut olyan sok ismerősöm, mert látványos a fejlődés. Melyik volt a legszebb eredményed?
– Tizenvalahány egyetem közül elsők lettünk a mezei konferenciabajnokságon; mi több, én is győztem egyéniben. Amúgy ez volt az első alkalom, hogy a sulink bajnok lett.
– Hála neked.
– Meg a csapatnak! Azt követően a regionális bajnokságon negyedikek lettünk, én pedig harmadik. Ez azért fontos, mert két éve még 40. voltam. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól fog menni. Ráadásul a negyedik hellyel az országos bajnokságra is kijutottunk.
– Ez már az 50 állam közös halmaza?
– Igen. Ott 31. lettem, az első 40 – All American díjat kapott.
– Meddig tervezed a sportolást?
– Az biztos, hogy az egyetem után hobbiszinten még fogok futni, de inkább a karrieremre koncentrálnék.
– A média melyik része tetszik leginkább?
– Sok műfajt kipróbáltam… Máskülönben kérdezni jobban szeretek, mint válaszolni. (nevet) Érdekel az írás, a televízió, a rádió, illetve a podcast.
– Milyen elhelyezkedési lehetőségeid vannak?
– Az összes tanárunk ezen a területen: tv- és rádióállomásoknál dolgozik. Így jó esélyem van arra, hogy valahol majd el tudok helyezkedni.
– Karácsonykor mindig hazajössz?
– A legutóbbi két évben nem voltam itthon. Most titokban jöttem haza, kvázi megleptem a családot. De január 1-jén már megyek is vissza, jóformán a szilveszteri buliból futok a reptérre. Legközelebb azonban nem tudom, hogy mikor tudok hazajönni, mert miután lediplomázok, csak három hónapom lesz arra, hogy munkát találjak.
