A művészeti tevékenységben a gyermek a lelkéből kiáradó önmagát jeleníti meg
– Vannak, akik ismerik a Waldorf óvodák, iskolák működését, mások olvastak, vagy hallottak róla, vagy nem is tudják, mi ez. Más-más kép él bennünk, de milyen egy Waldorf elven működő óvoda a valóságban?
– A gyerekek életében rendkívül fontos a rendszeresség, a ritmus, amit mindig biztonsággal követni tudnak a közösségben. Nagyon sok óvoda tartja magát ehhez, a Waldorf óvodákban pedig kiemelten fontos. Fontos kiemelni, hogy a Waldorf óvodákban természetes anyagokból készült eszközök, játékok veszik körül az ovisokat, mint például a fa, a gyapjú, a pamut, a selyem, a fa alapú papír, valamint megjelennek a fémek. A műanyag azért fordul elő csak elvétve, hogy a gyerekek megtapasztalják a tárgyak, dolgok valós anyagát, tapintását. Reggel, amikor a gyerekek megérkeznek, mindig van valamilyen testi kontaktus velük – egy simítás, egy érintés, egy ölelés, kinek, mire van szüksége. Ezután a szabad játék ideje van, bármit elvehet a gyermek, bármivel játszhat, amivel szeretne. Emellett minden nap van valamilyen művészeti tevékenység, amelyet már a szabadjáték idején elkezdünk. Ezt úgy fogjuk fel, hogy a gyermek a lelkéből kiáradó önmagát jeleníti meg az alkotásban. Nem is adunk meg témákat, hagyjuk, hogy azt fejezze ki, ami benne van.
– Milyen művészeti tevékenységek jelennek meg a hét egyes napjain nálatok, Sarkadon?
– Hétfőnként akvarellel festenek a gyerekek áztatott, vizes papírra, amelyen szétfut a festék. Kapnak színeket, amelyeket a papíron kevernek össze, és ebből varázslatos alkotások születnek. A kisebbeknek az okoz örömet, ahogy a festék szalad a papíron, vagy ahogyan mozog az ecset, a nagyok viszont már egészen komolyakat alkotnak. Keddenként méhviasz-gyurmával dolgozunk, amelynek még az illata is különleges. Ebből egy picike kis golyócskát kapnak a gyerekek, amelyet ahhoz, formálni tudják, az ujjuk között kell megmelengetniük. A test hőjétől felpuhult gyurmával dolgoznak, közben pedig a finom-motorikájuk is rengeteget fejlődik.
Szerdánként selyemgyapjúval, gyapjúval dolgozunk. A gyerekek kapnak – általában az évszaknak megfelelő színekben – gyapjú-pamacsokat, valamint van egy filc alapú tábla, amelyre rásimítják a gyapjút, és ebből lesznek az alkotások. Van, aki ebből formákat hoz létre, van, aki pedig különböző színeket teszi egymás mellé – az eltérő korú gyerekek más-más módon alkotnak. Ehhez a tevékenységhez mindig öröm kapcsolódik! Amíg a kicsik alkotnak, az óvónő ott van velük, énekel, lírázik. Csütörtökönként cipót készítünk, amelyhez csak liszt, só, víz és kovász vagy élesztő kell. A gyerekek már a megérkezésük után látják, amikor az óvónő begyúrja a kenyérnekvalót, letörli az asztalt, énekel, kikészíti a kis köténykéket, és már mennek is kezet mosni. Mindenki kap egy kicsit a tésztából, amelyből aztán elkészítheti a saját cipóját. A péntek a rajz- és papírmunkák napja, ilyenkor méhviaszkrétákkal rajzolnak, a nagyobbak rúdkrétákkal az iskolába készülők pedig ceruzákkal is dolgoznak, amellyel aprólékosabb, finomabb munkákat készítenek.
– A művészeti tevékenységbe jól beépíthető az ének és az irodalom is, de milyen például egy matematika foglalkozás?
– A matematika minden tevékenységünket és a játékot is átszövi. Amikor szőnek a gyerekek, akkor például megmérik, milyen hosszú fonalat vágjanak le. Amikor terítenek az asztalnál, megszámolják, hány tányér, hány evőeszköz kell, ki eszik kisebb, ki nagyobb kanállal. A kiskertben megszámolják például, hogy hány paradicsom van egy-egy tövön. Párosítanak, egymáshoz rendelnek, csoportosítanak a mindennapi tevékenységek adta lehetőségek között.
Ölbeli játék, énekes-dalos füzér, kinti játék, kertészkedés, sok-sok ének és mese
– Hogyan épül fel a Waldorf óvodában a gyerekek egy napja?
– A reggeli szabadjáték után összepakolunk, de ez is úgy történik, hogy az óvónő énekel, és közben elkezdi összeszedni az eszközöket, játékokat. A gyerekek pedig utánozzák, amit csinálunk és ők is csatlakoznak. Rendkívül fontos a példamutatás, ezért is gyúrjuk a gyerekek előtt a kenyeret, takarítjuk le előttük az asztalt, mert ez így nekik is természetessé válik. Festésnél sem kell szólni például azért, hogy vigyék ki a festékes vizet és mossák el az ecsetet, töröljél le az asztalt; ezt látják tőlünk, és természetes módon utánunk csinálják. Pakolás után tízóraizunk, ezt követően mindenkivel van egy ölbeli játék. Két óvónő van a gyerekekkel, mindenben szorosan együttműködünk, és persze ezt is leképezik a gyerekek. Ezt követően gyertyát gyújtunk, elmondunk egy kis fohászt, amelynek a lényege a szeretet, majd az énekes-verses-mozgásos játékfüzérünket vesszük elő, amelyben a versekhez, dalokhoz mozdulatok is társulnak. Mindig a mozdulat van előbb, és csak utána a szó – a gyerekek fejlődését követve ebben is a pedagógia eszközeivel is. Napról-napra ismételgetjük ezeket, játszunk és közben meg is tanulják.
Ezután akármilyen is az időjárás, kimegyünk az udvarra. Ha esik, gumicsizmában, vízálló ruhában, de mindig kint vagyunk. Játszunk, ültetünk, dolgozunk a kiskertben, begyűjtjük a termést és utána befőttet is készítünk együtt. Gondozzuk a kertet, így tudják, hogy például mit lehet komposztálni és oda is viszik. A leghangsúlyosabb a búza vetésétől a gondozásán át, a betakarításig, a cséplésen át az őrlés, a szitálás után kenyérsütésig követik a búza útját az évkör ünnepei mentén. Miután bementünk és átöltöztünk, az óvónő egy dallal vezeti fel a mesét vagy a bábozást – három hétig maradunk egy-egy mesénél. Semmit sem dramatizálunk túl, hogy a gyermek úgy színezze a lelkében, ahogy akarja. Ezt követi az ebéd, majd aki csak délig van, azért jönnek a szülők, a többiek pedig lefekvéshez készülődnek. Amikor bejönnek, az óvónő már dalt dúdol, majd minden gyermek arcát végigsimítja selyemkendővel, és pihennek a gyerekek. Aki beszoktatós, akinek éppen nehéz, fájdalmas dolgai vannak, azt a gyermeket ölbe is vesszük, hogy ő is megnyugodjon és pihenjen. Ugyanilyen puhán és finoman történik az ébresztés is.
– Vegyes csoportok vannak a Waldorf óvodákban. Miért?
– Az, hogy különböző korosztályú gyerekek vannak egy-egy csoportban, számos előnnyel jár. Beszoktatásnál például a nagyobbak segítenek beilleszkedni az újaknak abba a napirendbe, azokba a dolgokba, amelyeket ők már biztonsággal visznek. A kicsiknek mindig van kihez kapcsolódniuk, a nagyoknak pedig van igényük arra, hogy tanítsák, segítsék a kicsiket. Van olyan, hogy valaki egyke, de a közösségben ráláthat, milyen az, ha nagyobbak vagy éppen kisebbek is vannak körülötte. Nagyon jó érzés látni, ahogyan istápolják egymást, sokszor azokat a mozdulatokat, kifejezéseket használva, amelyeket tőlünk láttak, hallottak. Közben természetesen differenciálunk is, más-más feladatot kapnak kicsik, nagyok.
A vegyes korosztályú csoport a családi mintát követi, ahol a különböző korú gyerekek megtanulják tolerálni egymást.
A csabai Waldorf óvoda most még terv, amely egy közös alkotófolyamat eredményeként válhat valósággá
– Október 12-én, egy Békéscsabán kialakítandó Waldorf óvoda ötletével a Csabagyöngyébe, szülőtalálkozóra várjátok az érdeklődőket. Miről lesz szó és kiket vártok?
– Azokat a szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat és érdeklődőket várjuk, akik részt szeretnének venni egy békéscsabai Waldorf óvoda létrehozásában, és szívesen járatnák majd oda a meglévő vagy a későbbre tervezett gyermekeket. Ahhoz, hogy ez az óvoda megvalósulhasson, ugyanolyan együttműködésre van szükség, mint amit a kicsik között szeretnék majd itt is elérni. A gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére kiváló terep a Waldorf óvoda, ahol természet-közelben és a gyerekek természetes közegében tapasztalhatják meg például azt, hogyan lehet jól kezelni a konfliktusainkat, hogyan lehet kimondani az érzéseinket, gondolatainkat, javaslatainkat úgy, hogy a másikét is figyelembe vesszük, és hogyan lehet meghallgatni a másikat. A Waldorf óvodában havi rendszerességgel van olyan szülői est, amikor mindent át tudunk beszélni a szülőkkel, hogy valóban együtt neveljük a gyerekeket, Így ők is pontosan tudják, mi történik gyermekükkel az óvodában, mi pedig tudjuk, milyen fontosabb dolgokat él át otthon a gyermek.
Ma különösen fontos, hogy személyesen legyünk jelen a közösségekben, és ne csak különböző online fórumokon „találkozzunk”. Az október 12-ei találkozó lényege az lenne, hogy legyen egy olyan közösség, amely érdeklődik a Waldorf óvoda iránt. Találkozzunk egymással, ismerkedjünk meg egymással és osszuk meg az ötleteinket, gondolatainkat. A békéscsabai Waldorf óvoda most még egy terv, amely egy közös alkotófolyamat eredményeként válhat valósággá. Olyan szülőket, nagyszülőket, érdeklődőket várunk tehát, akik szeretnék, hogy a gyermekük, unokájuk, ismerősük gyermeke egy ilyen óvodába járjon és hajlandóak egy ezzel kapcsolatos közös gondolkodásban, közös munkában részt venni. Hajlandóak részt venni valaminek a teremtésében, ami egyelőre még nincs Csabán. A találkozón ott lesz Kiss Bernadett Waldorf-óvónő (és Waldorf-osztálytanító is), olyan szülő, akinek Waldorf-óvodába jár a gyermeke, lehet tőle kérdezni, de a legfőbb az együtt gondolkodás. Hiszem, hogy ez eredményre vezet és igyekszem ennek a bástyája lenni.
-400x225.webp)
