Ha húsvét vasárnapja ünnep, akkor nagypénteknek gyásznapnak kellene lennie, Jézus Krisztust ugyanis az evangéliumok tanúsága szerint ezen a napon kínozták meg, feszítették keresztre, majd temették el – János evangéliuma szerint azért, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az egész húsvéti ünnepkör legsötétebb, egyben leginkább reményteli napjáról békéscsabai lelkészekkel beszélgettünk.
– Jellemző korunk társadalmára, hogy szeretnénk egy következmények nélküli világban élni, de ez nem lehetséges. És ahogy a mi bűneink következményeként feszítették Jézust keresztre, ezért fontos és ezért emlékezik a kereszténység – reméljük, egy szívvel, egy lélekkel – nagypénteken arra, hogy Jézus nemcsak szenvedett és meghalt, hanem áldozatot hozott értünk és helyettünk is – fogalmazott Marti Miklós református lelkipásztor. Hozzátette: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért", mondta Jézus, aki a tanítványait a barátainak nevezte, de Jézus barátja ma is minden krisztuskövető.
– Döbbenetes tény, hogy kétezer éve a keresztény hitvallást egy kivégzéshez kötjük – erről már Takács Zoltán baptista lelkipásztor beszélt. – Pál apostol így fogalmaz, hogy "mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk", azzal együtt, hogy Krisztus harmadnapon feltámadt. Mégis, maga a kereszt, az ott elvégzett áldozatbemutatás – hiszen bárányként, Isten bárányaként halt meg Jézus Krisztus – ez adta a megváltást és ez az alapja a bűneink bocsánatának. Ilyen formában tehát a kereszt, a nagypéntek, Jézus halála tulajdonképpen az életet jelenti.
A lelkipásztor hozzátette: fontos, hogy Jézus nemcsak elszenvedte a kereszthalált, hanem ezt az egész emberiségért meghozott áldozatot véghez vitte. Nem véletlenül kiáltotta azt a keresztfán, hogy „elvégeztetett”.
