Szabó Károlynak, azaz a Tanár Úrnak talán fogalma sem volt arról, hogy hány és hány ember életében hagyott mély nyomot… Hogy hány embernek van legalább egy szép emléke róla…
A látogatóközpont nagytermét számtalan hozzátartozó, barát, kolléga, munkatárs, játékos és tanítvány töltötte meg.
A búcsúbeszédet Fülöp Csaba, a klub elnökségi tagja mondta el, amelyet ezúttal szóról-szóra közlünk – hiszen benne van Karcsi bácsi munkásságának alfája és omegája:
„Kedves Tanár Úr!
Közel 14 éven keresztül dolgoztunk nap mint nap közösen az Előre NKSE sikereiért, szoros, napi kapcsolatban voltunk ebben a majdnem másfél évtizedben, most néhány személyes gondolattal szeretnék elköszönni Tőled.
2006. nyarán a kézilabdában teljesen laikusként kerültem a klubhoz, az akkor kapott vezetői megbízatást elsődlegesen feladatnak tekintettem. Neked is köszönhetően ebből a feladatból szenvedély lett, közös szenvedélyünk. Ez a szenvedély, a kézilabda a Te életedet több mint hat évtizeden keresztül meghatározta.
Játékosként 1957 őszén igazoltál az országos nagypályás bajnokságban szereplő Békéscsabai MÁV csapatához, majd az Előréhez kerültél. Még aktív játékos voltál, amikor 1968-ban a Városi Sportiskolánál edzősködni kezdtél. Hosszú és eredményes pályafutásod alatt vezetőedzője voltál a felnőtt férfi és a női csapatnak, majd ügyvezetőként és elnökként is szolgáltad a klubot.
Nevedhez fűződik a békéscsabai kézilabdaélet legnagyobb sikere, amikor 1982-ben bajnoki ezüstérmet nyertél a női csapattal, majd az IHF Kupa legjobb négy együttese közé is bejutott az a legendás társaság.
Elnöki ciklusaidhoz kötődik két bajnoki negyedik hely, egy Magyar Kupa ezüst- és bronzérem, valamint négy évad a nemzetközi kupamezőnyben.
Mindig nagy lelkesedéssel és nosztalgiával meséltél a 80-as évek elejéről, amikor elmondásod szerint kis vidéki egyesületként kitartással, újszerűséggel és tervszerű munkával utasítottátok magatok mögé a tehetősebb klubokat.
Ugyanez az érzésed volt a 2000-es évek sikerkorszakában is.
Miklóssal, Eszterrel, Beával, Bucival és a Dokival közösen alkottunk olyan csapatot, amely sok mindenben emlékeztetett Téged a '80-a évek elejére.
Megszerettetted, megértetted velem a kézilabdát, a kivételes meglátásaid és a minden korosztály számára hasznos észrevételeid sokkal közelebb hoztak ehhez a csodálatos játékhoz. Nem volt olyan szituáció, helyzet, gyakorlat, amit más szakszerűbben mondott volna el nekem, igazi Mestere voltál ennek a játéknak.
A felnőtteknél elért egyedülálló sikereid mellett szívügyed volt az utánpótlás-nevelés. Az Általad felfedezett, később válogatottá váló játékosokból kiállítható csapat világversenyeken is megállná a helyét. Különleges érzéked volt a tehetségek felfedezéséhez, mindig nagy lelkesedéssel mesélted, ha a látókörödbe került egy új reménység.
A játékosaidért, tanítványaidért a végsőkig kiálltál, mindenben segítetted őket. A sportbéli sikerek mellett ugyanilyen fontos volt Számodra a tanulmányi előmenetelük, magánéleti rendezettségük is. Játékosaid, tanítványaid rajongásig szerettek, ugyanez elmondható a szüleikről is.
Tevékenyen kivetted a részed a sportág oktatásából. 30 éven keresztül folyamatosan, minden évben részt vettél a megyei kézilabdaedzők gyakorlati és elméleti képzésében, valamint vizsgáztatásában. Nyugodtan mondhatjuk, nincs ma a megyében olyan kézilabdaedző, aki ne Tőled tanulta volna a kézilabda alapjait.
Nem véletlenül neveztek a sportág berkein belül „Tanár Úrnak”.
Galéria
Munkádat több rangos díjjal is elismerték. 1999-ben megkaptad a Sportminisztérium által adományozott Esterházy Miksa díjat, 2008-ban Békéscsaba Sportjáért kitüntetésben részesültél, míg 2019. áprilisában a Magyar Kézilabda Szövetség Kézilabdázásért Érdemérmével tüntettek ki.
Mindened volt a kézilabda, minden helyzetben kitartottál a klub mellett. Az edzői, klubvezetői feladataid mellett, ha kellett, jegyzőkönyvet írtál, szállást rendeltél, játékengedélyt váltottál ki, tartózkodási engedélyt intéztél, termet foglaltál, sőt, nem egyszer még a kisbuszt is vezetted idegenbeli meccsekre.
Emlékszem, milyen szisztematikusan építetted fel a 2014-es junior bajnokcsapatodat, majd Gödöllőn együtt koccintottunk a nagy sikerre.
Azt mondtad tavaly nyáron, ha nem jött volna ez a fránya betegség, most újra belevágtál volna egy bajnokesélyes ifjúsági csapat felépítésébe. Téged ismerve, meg is csináltad volna.
Hatalmas munkabírásod volt, volt olyan hét, amikor 4 találkozón is meccseltél az ország különböző szegletében.
Örülök, hogy 2015. őszén rá tudtalak beszélni, az átmeneti időszakban vállald el a felnőtt csapat szakmai irányítását. Egyéb klubvezetői teendőid mellett 72 évesen, irigylésre méltó lendülettel végezted ezt a feladatot is.
Kedves Tanár Úr! Eljött az elköszönés ideje. Nem jössz többet a nap végén a fenti irodába, nem tudjuk értékelni a fejleményeket, nem tudjuk latolgatni az esélyeket. Nem jössz többet a második otthonoddá vált Városi Sportcsarnokba.
Most elköszönünk Tőled, de nem feledünk. Emléked kegyelettel megőrizzük, szellemiséged alázattal tovább visszük.
Arra kérlek, vigyázz fentről a csapatra, a szeretett klubodra.
Köszönünk mindent, köszönök mindent! Nyugodj békében, Tanár Úr!”
