Mindettől függetlenül anyukám hetente többször is hazajár Békéscsabára ügyeket intézni, és ilyenkor általában együtt ebédelünk. Ha éppen nem, hát nem, az ember olykor egyedül is elfogyasztja a leves-második kombót, nem dől össze a világ.
Az ételhordók tele jönnek, üresen mennek, de mindig egy szatyorban utaznak, hogy a leves vagy a főzelék még véletlenül se hagyjon nyomot a lépcsőház történetében. A korábbi szatyrok azonban idővel elfáradtak, kiszakadtak, úgyhogy frissíteni kell őket. Nemrégiben ráálltam egy egészen pofás reklámszatyorra, amit az egyik szupermarketben láttam, potom 199 forintért. Nem egy luxusberuházás, de teszi a dolgát.
Pontosabban tette.
Mivel az utóbbi két hétben három, azaz három darab ilyen szatyor tűnt el. Nem egyszerre, nem valami nagyobb háztartási baleset következtében, hanem szépen, egymás után. Az ételhordóból is három van, ezeket rotációban használjuk, de esküszöm, a szatyrok eltűnésének semmi köze a logisztikához.
Az ember ilyenkor elkezd gondolkodni. Ki vihette el? A szomszédok? Aligha hiszem. A konyhás néni? Vele telefonon is beszéltem, és ő maga is furcsállotta a dolgot. Elmondása szerint mostanában szatyor nélkül kapta vissza a kis kosztosládákat.
Vagyis a reklámszatyor valahol útközben, egyelőre ismeretlen dimenzióban – a folyosó és a konyha között veszik el.
Persze nem a 199 forintról van szó. Ennyi pénzért ma már lassan egy rendesebb kiflit sem kap az ember. De azért mégiscsak van valami bája annak, amikor vásárlunk egy szatyrot, beletesszük az ebédhordót, aztán két nap múlva már csak hűlt helye marad a reklámfelületnek.
Három szatyor két hét alatt! Ez már nem egyszerű fogyóeszköz, hanem egy kisebb társadalmi jelenség.
A kérdés tehát továbbra is adott: hová tűnnek az ebédes reklámszatyrok?
Ha valaki esetleg tudja a választ, ne tartsa magában. Nem kérem vissza mind a három darabot, bár természetesen örülnék neki. Csak szeretném tudni, hogy tényleg ott tartunk-e, hogy egy 199 forintos reklámszatyorért is érdemes kockáztatni az ember becsületét.
Mert a szatyor olcsó. A bizalom viszont, úgy látszik, egyre drágább.
