Mert valahogy mindig csak a sikersztorikat szeretjük. A céget, ami befutott. Az embert, aki révbe ért. A nagy ötletet, ami milliárdokat hozott. Aztán elfelejtjük, hogy ezek mögött általában egy rakás rossz döntés, álmatlan éjszaka, elszalasztott lehetőség és néhány látványos pofára esés lapul.
A kudarcainkról viszont hallgatunk. Mintha valami jellemhiba volna, ha egyszer nem jön össze. Pedig aki soha nem bukott el, az vagy rohadt szerencsés, vagy soha nem tett semmi olyat, amiben valódi kockázat lett volna.
Lukács Dániel, a budapesti Finn Nagykövetség tanácsadója a Keményben – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A saját kudarcaimra visszagondolva nem mondhatom, hogy mindegyikért hálás vagyok. Némelyiket szívesen kihagytam volna. De ma már látom, hogy sok közülük kellett ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok. Nem feltétlenül bölcsebb lettem tőlük, csak valamivel kevésbé lepődöm meg, ha megint pofára esem.
A Békéscsabai Magyar–Finn Baráti Kör meghívására Lukács Dániellel, a Finn Nagykövetség tanácsadójával is erről beszélgettünk Békéscsabán. Két előadás, jó beszélgetések, és közben egy fontos emlékeztető: nemcsak a sikereinkről érdemes mesélni. Néha a bukásainkból derül ki a legtöbb arról, kik is vagyunk valójában.
Az öreg Bukowski erre valószínűleg csak annyit mondott volna: Don’t try.
Forrás: bukowskiforum.com
És milyen igaza volt. Ne próbálkozz. Ne kockáztass. Ne tedd ki magad a kudarcnak. Maradj a fenekeden, és akkor biztosan nem esel pofára. Csakhogy akkor az életből is kimaradsz.
Pontosabban Buk arra gondolt, hogy ne próbáld, hanem csináld! A nap tanulsága: nem az a baj, ha elbuksz. Az a baj, ha annyira félsz a bukástól, hogy meg sem próbálsz élni.
Boldog kudarcnapot mindenkinek, aki már elcseszett valamit, és azoknak is, akik épp most készülnek rá.
