Október 23-án reggel Békéscsabán már hagyomány, hogy Ugrai Gábor történelemtanár, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke helytörténeti sétára indul az érdeklődőkkel. Az idei emlékséta – ahogy az utóbbi esztendőkben – az Aradi vértanúk ligetében, az 1956-os emlékműnél kezdődött.
Ugrai Gábor és Drienyovszki Zsuzsa – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ars poeticája: a történelem nem csupán a tankönyvek lapjain él, hanem körülvesz bennünket. A séta célja, hogy a résztvevők megismerjék, mi történt 1956-ban Békéscsabán, hiszen a forradalomról gyakran elsősorban a budapesti események jutnak eszünkbe.
A város utcái, épületei és emléktáblái azonban vidéken is őrzik a múltat. A városháza falán látható golyónyomok, az egykori fogva tartás helyszínei és az 1956-os emlékszoba mind olyan emlékek, amelyek közelebb hozzák a történelmet a ma emberéhez. A séta egyik legfontosabb üzenete, hogy 1956-ot mindenki másként élte meg. A személyes történetek olykor olyan részleteket őriznek, amelyek a történelemórákon nem hangzanak el.
Erre példa Drienyovszki Zsuzsa nyugalmazott pedagógus története is, aki mindössze két nappal a forradalom előtt, 1956. október 21-én született. Édesapja sokat mesélt neki az eseményekről, és arra tanította, hogy 1956 forradalom volt, nem ellenforradalom.
Galéria
A családi emlékezet egyik legmegrázóbb története Zsuzsa hazatéréséhez kapcsolódik. A nagynénje éppen akkor vitte haza a kórházból, amikor a városban már megjelentek a szovjet tankok. A kialakult helyzetben a taxis alig akarta vállalni az utat. A nagynéni azonban nem hátrált meg. Ráadásul jól beszélt oroszul.
Történetesen a kisbaba leendő otthona az 1-es számú általános iskolával szemben volt. A suli pedig tele volt 13-14 éves elszánt, fegyveres felkelővel. A vörös lánctalpasok pedig ágyúcsövei már lassan-lassan az objektum felé fordultak. Ekkor az oroszul jól beszélő nagynéni odament a katonákhoz, és arra kérte őket, „Ne lőjenek, itt gyerekek vannak!”.
A családi elbeszélés szerint a fegyverek begyűjtése is a napok eseményeihez tartozott. A történet évtizedek távlatából is erősen hat: egy újszülött hazatérése, egy bátor nagynéni és néhány egyszerű szó idézi fel a forradalom félelmeteli, kiszámíthatatlan napjait.
