Az emlékiratot Rákóczi József, a szerző unokája mintegy 12 évvel ezelőtt szerkesztette könyvvé. A 130 oldalas kiadványból akkor mindössze néhány száz példány készült, ám a nagy érdeklődésre való tekintettel most újranyomták. A kötet egyik különlegessége, hogy a történelmi eseményeket nem történész, hanem egy hétköznapi ember személyes nézőpontjából mutatja be.
Id. Rákóczi Antal saját élményein keresztül idézi fel az első és a második világháború időszakát, valamint az azt követő éveket. Írásaiból egy hazájához és saját értékrendjéhez erősen kötődő ember képe rajzolódik ki, aki a történelem változásait sokszor veszteségként élte meg. Különösen nehezen viselte a második világháború utáni politikai és társadalmi átalakulást.
A visszaemlékezésben a család története mellett a korabeli mindennapok is megelevenednek. Szó esik a háborús évekről, a katonáskodásról, a fogságról és az ország területi változásairól is. A szerző a trianoni veszteséget, majd évtizedekkel később az ország területi gyarapodását is személyes nézőpontból örökítette meg.
Id. Rákóczi Antal fényképe alapján dédunokája, Rákóczi Antal készített grafikája
A kötet azonban nem csupán történelmi visszaemlékezés. Id. Rákóczi Antal sokoldalú ember volt, többek között festett, verseket írt, ezek közül több kapott helyet a kiadványban. A történetet képek és családi fényképek is kiegészítik, még személyesebbé téve a visszaemlékezést.
A borítón maga a kézirat egyik jellegzetes darabja is megjelenik. A gyűrt papírra írt üzenet arra kéri a családot: „Ne dobjátok ki, olvassátok el!” A család végül megfogadta a kérést, és az évtizedeken át őrzött, elfeledett kéziratból könyv született.
A kiadvány elsősorban magánkiadásban készült, terjesztését főként a család vállalja.
A visszaemlékezés értékét éppen személyessége adja. Nem kívülállóként, történelmi tények sorozataként mutatja be a múltat, hanem egy ember érzésein és saját tapasztalatain keresztül. A sorokból az is kirajzolódik, hogyan változtatta meg egy család életét a háború, majd az azt követő politikai rendszer.
Id. Rákóczi Antal a későbbi évtizedekben egyre inkább visszahúzódott, és csalódottan szemlélte a körülötte zajló változásokat. A családi emlékezet szerint ugyanakkor sokoldalú ember volt: festett, verseket írt és zenével is foglalkozott.
Élete és visszaemlékezése így egyszerre családtörténet és kordokumentum. Az újranyomásnak köszönhetően pedig ismét lehetőség nyílik arra, hogy ez a különleges, újkígyósi szemszögből megírt történet az utódokhoz és az érdeklődő olvasókhoz is eljusson.
