Nálunk járt Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze a vadászatról mesélt

2016. május 8. 10:59 | Mikóczy Erika

Az Isten szabad ege alatt című vadászati kiállítás megnyitójára Békéscsabára érkezett Bodrogi Gyula, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze, aki belelapozott a Csabai Mérlegbe, és a 7.Tv stúdiójában beszélt arról, mit jelent számára a vadászat.

– Köztudott Önről, hogy szenvedélyes vadász. Mostanában is hódol ennek a szenvedélyének?

Szeretek kint lenni a természetben, amikor az időm engedi, szívesen űzöm ezt a sportot ma is. Sokan előítéletekkel rendelkeznek a vadászok, a vadászat iránt, mondván: a nyúlnak nincs puskája. Annak idején Hofi Géza is így volt ezzel, aztán egyszer mégis eljött velem vadászni. Kiderült, hogy fantasztikus lő-készsége van, nagyon bele is szeretett a vadászatba. 

– Ön kikkel járt és jár vadászni?

– Mindig akad partner, például a fiam vagy az ismerősem, barátaim. Egyébként Békéscsabán igen jó vadásztársaim voltak. Az egykori Május 1. Termelőszövetkezet remek téeszelnöke, Farkas Miklós egy igazi csuda ember volt. Amikor a Gyulai Várszínházban játszottunk, mindig segített nekünk abban, hogy kapjunk őzkilövési engedélyt. Aztán amikor elejtettük az őzet, meg is főzhettük a Mókusban, ő pedig hozott mellé jó kis alma-körte pálinkát.  

– Voltak emlékezetes vadászkalandjai?

– Sok emlékezetes történet részese lehettem. Például egyszer forgattunk egy filmet, ami a földművelésügyi minisztériummal volt kapcsolatban. Akkor Torgyán József volt a miniszter. Szóba került a forgatáson, hogy jön a születésnapom, és hogy kérnek számomra kilövési engedélyt dán bikára. Az engedélyt megkaptam, valahol Gyula mellett lőttem is egy aranyérmes bikát. Aztán később, egy vadászati rendezvényen találkoztam Torgyán Józseffel, akinek meg is köszöntem a gesztust. Ő meg csak nézett rám, pislogott a fővadászokra, aztán csak annyit mondott: hát igen, kell a szabadidő az embernek.

– Túl a nyolcadik ikszen is igen aktív.

– Játszom a József Attila Színházban és a Nemzeti Színházban. Fontos, hogy szórakozás legyen a hivatás, nekem olyan szerencsém van, hogy azt csinálhattam egész életemben, amit szeretek, vagy hogy mindig szerettem azt, amit csinálok. Legyen szó a színészetről vagy akár a vadászatról.

FEL